FeelingInside

21. rész

Ott volt az asztalon egy nagy csokor rózsa. Kérdően néztem anyuékra, hogy ez mi? Ők sem tudták...itt volt az ajtó előtt, mikor jöttek haza. egy kis üzenet volt benne. Izgatottan néztem meg, hogy ki is küldhette, ezt a szép naaaagy csokrot. 
az üzenetben ez állt: "Találd meg, azt a személyt, aki a rossz kedvedet képes elfeledtetni, aki a legrosszabb napodból kihozza a legjobbat, aki akkor is szeret, amikor meg sem érdemled, aki akkor is veled van, amikor senki más nem, és aki akkor is átölel, mikor haragszik rád." nos, ebből igen sokat tudtam meg... gondolkoztam, rengeteg név jutott eszembe, de nem tudtam, hogy ki lehet az.

Nos, ez a nap igencsak hosszú volt, úgyhogy korán el is aludtam...

Reggel korán felkeltem, mert nulladikom volt, mint mindig ilyenkor 7-kor már a sulinál voltam, bár Szeptember volt, reggel már hideg volt, nem is kicsit. Szokásosan nőtt a reggeli 'banda'. Reggel (hajnalok hajnalán) még beszélgettünk egy jót, és 7.15-kor bementünk suliba. Felmentem a szekrényemhez, hogy lerakjam a kabátomat. A szekrényemen volt egy kis üzi. What? Nem most van Valentin nap. Ki a hódolóm? A kis üzi így szólt: "Figyeld azt, hogy ki fog a legközelebb kerülni hozzád ma,ki lesz a legkedvesebb veled? az lennék én" Izgi, de mégis bizar. 

Egész francián gondolkoztam, de senki nem jutott eszembe... Felmentem órára, kíváncsian vártam, hogy ki lesz az aki a legközelebb fog hozzám kerülni...és legkedvesebb lesz. 

Hátramentem a helyemre, és mint mindig, zenét hallgattam, és elkezdtem olvasni, jelen pillanatban: Leiner Laura-Késtél. Mellém nem szokott sokmindenki leülni, általában Tom ült vagy John. Ezuttal is így volt...John ült mellettem.

-Milyen a könyv? - kérdezte.

-Igziiii. nagyon. a srácot Márknak hívják...a csajt, Rebekának, vagyis Bexi. Komolyan, magamat látom benne. A név, stíus stimmel. -Ecseteltem neki, hogy milyen a könyv...

-Naa,jól hangzik. Hagylak olvasni. -mondta, és lement, azt hiszem büfébe. 

Megláttam Tomot a folyosón, ahogy Patrickkal van, Ő is meglátott. Nem nagyon hatott meg...inkább olvastam tovább. Pár perccel később, mikor már látványosan is belemerültem az olvasásba, valaki megint leült mellém. Ezúttal Tom. John, igazából mindig mellettem van, ő a legjobb barátom. De ezuttal Tom? Ki jön még? 

-Hogy vagy? - kérdezte, vigyorral az arcán. Lehet, hogy Ő volt? 

-Jól, te? -válaszoltam, rá se nézve.

-Jól...megint mit olvasol? - kérdezte. Mi az, hogy "megint"? 

-Késtél... -feleltem hanyagul...

-Jól hangzik... -ekkor elkezdett nagyképű lenni, mintha Ő lenne a király, mintha annyira érdekelne, hogy milyen szép a szeme,vagy, hogy milyen sármos. Nem érdekel...

Később mikor észrevette, hogy nem nagyon érdekel (amúgy érdekelt), hogy ott van, ezért Ő sem zavart tovább és visszament Patrickhoz. Később kimentem a folyosóra és ekkor megláttam egy régebbi ismerősömet... Dave. Davevel régen sokat beszéltünk, aztán ez a kapcsolat megszakadt egy kicsit. Szétesett a baráti társaságunk. 

Dave észervett, és oda jött hozzám, és így szólt...