FeelingInside

28. rész

Másnap mikor felkeltem, éreztem, hogy ma valami történni fog. De arról, hogy mi...arról lövésem sem volt. Reggel sokat is készülődtem, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mi akarok felvenni. A végén felkaptam egy sötétkék majdnem fekete(!!!) rövidnadrágomat egy fehér pánt nélkülivel és egy fekete tornacipővel. Aztán elindultam, mától pótló buszok vannak, mert csinálják a villamos síneket. Felszálltam a buszra, a buszon volt ülőhely, aránylag gyorsan zenét is tudtam választani, ami megfelelő volt a hangulatomhoz. (Nickelback-Edge of revolution). Ki hitte volna, de a busz, gyorsabban elért a sulihoz, mint a villamos. Sulinál, vagyis játszónál ott volt Avril, azaz Nóri, Tom,Patrik, Lilly,Jázmin. Úgyhogy inkább nem mentem oda. Nóri megint kitett az öltözékéért. A térdzokni maradt, ahogy a tornacsuka is, fekete rövidnadrágot viselt, Linkin Parkos pólóval, ami be volt tűrve a nadrágjába. A térdzoknija és a rövidgatya össze volt tűzve harisnyatartóval. Ma is rendesen kitett magáért...Mivel játszóhoz nem mentem,, ezért inkább mentem kisbolthoz. Ott sokkal jobb volt a hangulat.Ott volt Mark, Noah, Destiny, Kate, Emily, Gergő, Robi. Gergőből és Robiból már reggel 'hajnalok-hajnalán' is áradt az idiótaság.

-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva. 

-Csuuy, Csuuy! kérdezhetek valamit? -kérdezte Geri röhögve. 

-Hűűűűha. Igen, csak előtte hozok egy energiaitalt.-mondtam.

-Oké, siess. 

-Na, mondd. -és bontottam ki az italom.

-Honnan lehet tudni, hogy a szőke nő használta a gépet?- kérdezte Robi...

-Tudja a bánat. Mér?'

-Onnan, hogy a CD meghajtó tálcáján kávéscsésze, az egér előtt sajt, a joystic-on rúzsnyomok. -mondták egyszerre Robival. 

-Najóóóó, mennyél haza...-feleltem nevetve. 

A kis vicc után egy kicsivel, valaki írt... Gergő egyből mondta, hogy "ne pasizz már.''. Nos...Gergő, 8 évig az osztálytársam volt, most meg az évfolyamtársam. 

Mike írt Jóreggelt üzit. Miután beértünk a suliba, egyből vissza is írtam neki. A nap hátralevő részében beszlgettünk. Déltuűn fél3-ra jött értem a sulihoz, mert neki csak 6 órája volt...persze nem csak ő volt ott, hanem Avril klónja is. Ahogy megláttam Mike-ot azonnal a nyakába ugrottam. Egész na chateltünk, és mondta, hogy már hiányzik neki, hogy a nyakába ugorjon valaki. *khm...enyhe célzás. 

Nekifutásból a nyakába ugrottam, rajta már nem volt táska, tehát felugrottam az ölébe. 
-Wááááá, ez hiányzott már neked? -kérdeztem vigyorogva, ekkor én még az ölébe voltam.

-Igen, ez. -és nyomott kész puszit az arcomra köszönésképpen. 

-Na, megyünk hazafele? - kérdeztem.
-így? hogy az ölembe vagy? -mondta, és elnevette magát.

-Igen...mehetünk.-mondtam nevetve. 

Elindultunk, de egy idő után kezdett zsibbadni a lábam, és mondtam neki, hogy álljon meg, mert leszállok. miután leszálltam, továbbmentünk. 

-Kérdezhetek valamit? -kezdtem.

-Igen.

-Te tényleg komolyan gondoltad, amit tegnap mondtál? 

-Figyelj..annyi mindenen mentünk már keresztül. Annyi ideje húzzuk egymást agyát. 2 éve ismertelek meg, én már akkor tudtam, hogy te kellesz nekem. 

-De miért?

-Mert te,TE vagy. Melletted önmagam vagyok. Mosolygok, és te jó ég. Imádom azt a kis sejtelmes nézésedet azt is, hogy ha boldog vagy, akkor megosztod másokkal, hogy ők is egyszerre örüljenek vele.d odaadó vagy, és figyelmes -ekkor könny gördült végig az arcomon.-bárki számíthat rád, mert ha baj van, akkor egyből jössz, és segítesz. Mindig észreveszed, már egy aprócska kis nézésből, hogy ha valami nincs rendben, rám mosolyogsz, és én megnyugszom. Hát emiatt. Mert te a legrosszabb napjaimból is egy apró mosollyal is legjobbat csinálsz, mert ha rám nézel, akkor már azt se tudom, hogy mi is volt a bajom, amiért nem volt semmi hangulatom. Mindezt azért, mert szeretlek. -nézett mélyen a szemembe, és törölte le az arcomon legördülő könnycseppeket. 

-Hát ez...huuu...szavak nem jutnak eszembe, hogy mit is mondhatnék. -töröltem le a szemem. 

-Hééé...mondtam, hogy miattam ne sírt. Nem éri meg. -ölelt át szorosan. A derekamat fogta, én pedig átkulcsoltam a nyakán az ujjaimat, és szorosan átölelt. 

-Most megyek. Találkoznom kell Dessel. Muszáj beszélnem vele. Majd este írok, és hétvégén -ma csütörtök van- menjünk le a Duna-partra, vagy bármi, persze, ha van kedved velem lenni. 

-Már hogyne lenne kedvem hozzád. Mehetünk akár Mexikóba is. -hmm...jó ötlet.- na menj, majd beszélünk, este hívlak. -mondta és elköszöntünk egymástól.

életkedv: ahj...alig-alig.