FeelingInside

22. rész

-Sziaa, Csuuy. Hogy vagy? mesélj mi van veled? kosárpálya még megvan? csapat? -kérdezősködött..rég beszéltünk már, egy suliba járunk, de szinte idegenek vagyunk..

-Szia Dave. Jól vagyok, te? Nincs semmi, erősítem a szinglik táborát. Megvan, persze, újabban egyre többet járunk le, lejöhetnél... úgy néz ki, hogy újra együtt a csapat. -dicsekedtem.

-Na, akkor jó. Hogy-hogy? hát én úgy hallottam, hogy te és Tom...vagy nem? -ekkor egy pillanatra meghátráltam... és felhozta a témát. Képben vagyunk. -Rendben, akkor erről majd még beszélünk, hogy mikor megyünk le, meg stb.

-Öhm...izé...de. Úgy volt, aztán...-és hirtelen elakadt a szavam...-nem jött össze. Igazából ez hosszú... szóval...

-Értem, akkor suli után mit csinálsz? - kérdezte, egy halvány mosollyal az arcán.

-megyek haza, miért? -feleltem.

-Nem megyünk haza együtt, ha már közel lakunk egymáshoz? Akkor el tudnád mondani, hogy mi történt...persze, ha akarod, nem muszáj. -Mondta, eközben pedig a kék szemébe néztem, és hirtelen, akaratom ellenére is, de a gyomrom összerándult, és mosolyogni kezdtem.

-Rendben. Akkor várj meg az aulában, és akkor beszélünk. -Feleltem, ekkor becsöngettek órára. 

Órák után, Dave az aulában várt, ahogy megbeszéltük. Gyorsan elköszöntem az osztálytársaimtól, és már mentünk is. Mielőtt bármit is mondtam volna, rágyújtottunk, mert a Tomos "összetörte a szívemet, és teljesen lelkibeteg voltam" sztorit máshogy nem is tudtam elmesélni neki. Eközben Ő is rágyújtott. Amíg én meséltem, Ő csendben sétált mellettem, és hallgatta, amit mondok. Amikor kicsit úgymond összecsuklott a hangom, akkor mindig mondta, hogy ha gondolom, akkor nem kell elmesélnem, bár aggódik. Ilyenkor mindig megsimogatta a vállam, hogy Ő itt van, ne aggódjak. 

-Hűűű...hát...ledöbbentem. -felelte, miután elmondtam neki mi volt.

-Igen, tudtam, hogy ezt fogod mondani... -mondtam neki, és egy apró kis mosolyt csaltam az arcára.

-Sajnálom, pedig olyan aranyosak voltatok együtt, meg ilyenek. -mondta, ekkor én csak annyit feleltem...

-Tudom. -ego pls. ahogy Ő mondaná.

-Na és többiekkel mi van, hogy vannak?

-Képzeld, Daniels összejött Christinával, és Martin Liával. Haylay (ejtsd: Héjliiiiiiii.) még mindig együtt van Charlieval. Nagyon aranyosak együtt. Én pedig 2 éve próbálok összejönni Mike-al, de nem sikerül sose. Aztán most csak beszélgetünk. Ellie és David már 2 éve együtt vannak.Annyira aranyosak. -meséltem neki. Ők a barátaim, a csapat...a második családunk. Régebben Dave is oda tartozott, de egy ember miatt, szét esett a banda, és nemrég újra összejöttünk. Azóta...jöhet eső, hó...mindig együtt vagyunk.

-Naa, végre valami jó hír. Joe, még mindig leszokott járni? -kérdezte. 

-Igen, és képzeld, esett az eső, vagy jég...és már csak Sam, Angie,Joe és én voltunk lent. Beálltunk egy háznak a kapujába, ahol nem ázunk el. Erre Joe kijelentette, hogy Ő szomjas. Erre rávágtam, hogy menjen ki a szakadó esőbe és igyon. Ekkor Ő fogta magát, és kiment az esőbe, tátott szájjal nézett az ég felé, és pár másodperc múlva elkezdett esni a jég. Joe tartotta a tenyerét, és dicsekedett, hogy neki van jege, nekünk pedig nincs. -Mondtam. Ekkor egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

-Szóval nem változott semmit, értem. -mondta, és elmosolyodott. 

Idővel elérkeztünk a házamhoz, mert Dave eközben hazakísért, és észre se vettük, hogy mennyire eltelt az idő. 

-Írsz majd? -kérdeztem tőle. 

-Persze, hogy írok, neked, bármikor. -Felelte, és elmosolyodott, és kacsintott egyet a kék szemével.

-Istenem, ne kacsintgass már. Tudod, hogy nem bírom. -mondtam neki, mire elnevettem magamat. Ennyit a komolyságról. 

-este fogok csak írni, mert megyek Westibe. -he?!

-Hogy hova? - néztem rá kérdően.

-West Endbe. Tudod. 

-jahogyja. Celeb. Aki megteheti. -mondtam neki, és elmosolyodtam.

-Hát igen... 

-Na megyek, majd írj, ha hazaértél "Westiből"...vagy amikor akarsz. -Mondtam.

-Rendben.

Szokásos 3 puszis elköszönés, és én már mentem is be a lépcsőház ajtaján. Még be se értem a lakásba, mikor pittyegni kezdett a telefonom. Valaki írt...Dave nem lehet, hisz azt mondta, később ír. Lehet, hogy Tom az? vagy Patrick? Esetlek John? 

Elővettem a telefonomat, és...