FeelingInside

27. rész

-Figyelj...azt akarom mondani, hogy szerintem felejtsd el...- mondta Destiny..

-Várj...miért is? tudom, hogy hülyét csináltam már magamból elég sokszor, hogy megbántott és, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül, ebbe beleértve, az álmatlan éjszakákat is...-mondtam.

-Igen, ez is, de Tomnak van valakije... -hogymivan?!

-Még is kicsoda? -hogy van valakije?! he?! 

-Nem láttam még a lányt, annyit tudok róla, hogy Nórinak hívják... sajnálom. Én is nem rég tudtam meg, hogy mi van valakije. -mondta, lesajnáló szemekkel.

-Várj, várj, várj. Mióta vannak együtt? -kérdeztem.

-1-2 napja, szóval nem régóta. 

Eközben megjött Noah, szóval én inkább magukra hagytam őket. Már 7 hónapja együtt vannak...telik az idő.

Az úton hazafele gondolkoztam, hogy ki lehet ez, a "Nóri"...hát, másnap kiderült.

Ott voltunk a suli melletti játszónál, ahol reggelente szoktunk lenni... Ott állt Tom, Avril Lavigne...ja igen, ő Nóri. Egy kissé hideg májusi reggelen Nóri Piros-fekete kockás szoknyába volt, fekete térdzoknival, és bakanccsal, természetesen fekete trikó volt rajta, meg kell hagyni, a csajnak van izlése. Hosszú szőke hajában, színes melírcsíkok voltak...és szemüveget viselt, mint Avril a "What the hell" klippjének egyik részébe. rajtuk kívül még ott volt, Patrik és Lilly, Noah és Destiny, John és én. Tehát borzalmasan indult a nap. Mielőtt mindenki azt hinné, hogy a nap további része jobb volt, szólok, hogy: nem! Egyáltalán. Mindenki teljesen oda-vissza volt Tom új barátnőjétől, amitől nekem felfordult a gyomrom, és inkább nem voltam a teremben. Már az is elég baj volt, ezt így látni reggel. John látta rajtam, hogy valami nincs rendben, ezért hozott nekem a büféből egy tábla oreos milkát, hogy legalább egy kicsit is mosolyogjak. Boldogsághormooom. ♥

Így is lett, miután megettem a csokit(amiből persze, kapott 3 kockát) elkezdtem mosolyogni, de csak egy kicsit... ettől mindenki azt hitte, hogy minden rendben van. Hát nem így volt, de valami vigyor legyen már az arcomon. Destiny is egy kicsit megnyugodott, hogy kezdek megnyugodni. Ez így is ment egész nap a suliba, amíg nem mentünk haza. Szokásosan suli után mentünk kisboltba, vettem magamnak egy kávét, hátramentem a játszóhoz, és ki volt ott? Nóri drága...

Destiny elköszönt Noah-tól, és jött ő is hozzánk, én meg csak azért is oda mentem a többiekhez, mivel mindenki ott volt, kivétel John, akinek mennie kellett haza. Destinyvel beszélgettünk, megbeszéltük, hogy holnap reggel találkozunk. Elindult mindenki haza fele, vagyis mindenki a villamos megállóba. Igaz, Patrik és Lilly korábban leszálltak, úgy hogy én utaztam tovább. Nagy meglepetésemre jött még Tom és a barátnője. Furcsáltam is, mert Tom általában Patrikkal ment haza, de hát az "rég" volt. Én közvetlen mögöttük ültem, mivel így szálltunk fel a villamosra. Még szerencse, hogy vittem magammal fülhallgatót, különben nem bírtam volna ki azt a 20 perces utat hazáig. Az új pár nagyon jól elvolt, beszélgettek, puszilgatták egymást, ez persze inkább Nórira vonatkozik... Tom sose volt az a "világhírűvé teszem, hogy szerelmes vagyok" típus. Ez ment egészen központig, ahol leszálltak, én meg mentem tovább egy megállót. A ház előtt ott volt Mike. Mike a volt barátom, akivel a mai napig beszélgetek. Csodálkoztam is, hogy ott volt, mivel nem mondta, én meg nem számítottam rá. Amint megláttam a nyakába ugrottam, és szorosan magához ölelt. Hát, egy kicsit megnyugodtam, és egy kicsit megnyugodtam, mikor megláttam. Ő tudott mindenről, ami Tom és köztem történt. Elmentünk sétálni, közben beszélgettünk, amikor Mike közölte, hogy: 

-Figyelj, én sokat gondolkoztam a dolgokon, és mióta beszélgetünk, megint azóta nekem megint elkezdtél tetszeni, de persze ez nem számít, mert hát, gondolom, én neked nem... -mondta. Hogymivan?! ez ma egy ilyen nap...?

-Mike, amikor utoljára szakítottunk, akkor te megmondtad, hogy nem akarsz tőlem mást, csak, hogy barátok legyünk, de semmi több. Én azóta nem is gondolok arra, hogy újra legyen köztünk valami. 

-Tudom, és sajnálom, hogy csak így ideállítottam, de elkellett mondanom. Miután szakítottunk és összevesztünk, és kitöröltél az ismerőseid közül, azután én minden nap néztem az üzenőfaladat, más ember telefonjából. Az ask.fm faladat néztem, hogy tudjam, jól vagy-e. Láttam a képeket Instagrammon, és snapchaten, amiket kiraktál. Szóval én csak azt akarom mondani, hogy sajnálom, mert megbántam, hogy vége lett, miattam. Megriadtam az érzéstől, hogy újra számítok valakinek. 

-Hát...erre így hirtelen nem tudok mit mondani....sajnálom én is. Most, mennem kell, sajnálom, majd beszélünk. 

-Majd hívlak este. Szia. -és adott két puszit az arcomra. 

Hazamentem, és nem tudtam, hogy most örüljek, vagy sírjak, annak amit mondott Mike. 

Tomot muszáj elfelejtenem, ezellen senki és semmi nem tud mit tenni. Ez van. 

Ahogy Mike mondta, hogy este hív, így is lett...több, mint egy órát beszéltünk, mondta, hogy holnap jön értem a sulihoz. Miután leraktuk a telefont, még beszéltünk facebook-on, de én közbe elaludtam. Másnap mikor felkeltem...