FeelingInside

14. rész

Ezután Patrick berakta a telóján azt a zene számot, amire összejöttünk. (Linket kommentben találod^^) 

Egyből elkezdtem énekelni, ez az egyik kavenc zeném...és nem miatta, hanem, mert szeretem, csak úgy.

Ekkor Ő odajött... és

-Jhajj Csuy... - mondta, nagyot sóhajtva.

-Igen? - néztem rá kérdően, hogy mi volt ez a nagy sóhaj?

-Olyan rossz ez így... - ekkor leüét az ágyra, megállítótta a zenét, és eldőlt..

-De hát micsoda? -még mindig nem értettem...

-Az, hogy megint itt vagyunk, ketten. Emlékszel? régen mindig is ezt akartuk volna, együtt lenni, szülőktől távol, csak egymásé. Együtt aludni... csókkal elaludni, és csókkal kelni... 

-Igen, de az már régen volt..- mondtam, kicsit lesajnálóan, de azért kicsit furán. Vajon mit akar ebből az egészből kihozni? Miért épp most mondja ezeket a dolgokat? Mivan?! ez zavaros...

-Igen, tudom, de én sajnálom azt a napot, hogy megcsaltalak... megbántam. ennyi idő után is szeretlek. Még mindig, ugyan úgy. Sőt...jobban.

Nos, igen, ekkor én teljesen ledöbbentem. Hirtelen nem tudtam mit kéne mondanom...Ő folytatta.

-Tudod, az első nagy szerelem, az örökre bevésődik az ember szívébe. Nekem te vagy az első szerelmem. Azóta is szeretlek, egyszerűen jöhet annyi lány, akibe mindig valami mást látok meg, de valahol az összesben téged kereslek. Ezellen nem tudok mit csinálni...

Itt már nem bírtam épp idegekkel. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Tudja, hogy én nekem Tom az aki most igenis kell. De ezek után, amit művelt, kevésbé...

És itt van Patrick, akivel a mai napig eltudok szórakozni, beszélgetni, ha éppen depis vagyok, egyből Őt hívom fel, segít, ha már nagyon sírok, akkor eljön hozzám, egy tábla csokival. Szinte, mint egy legjobb barát.

Ekkor Tom hangját hallottam... ismét sírva fakadtam...Patrick oda jött hozzám, és szorosan átölelt.

-Csuuuuuuuuy, hol vagy? - kiabált Tom a folyosón, kicsit részegen..

-Itt vagyok. - suttogtam halkan, hogy meg se hajla senki. Felálltam, és elindultam az ajtó felé, de egyszerűen mozdulni nem bírtam. Leforgott előttem, hogy mi láttam akkor mikor Vick és Ő...Megálltam, és elindultam a másik irányba, az ablak felé. Esett az eső... ettől függetlenül csillagos volt az ég, a Hold világított, én pedig csak bámultam azt. 

-Az időjárás, olyan, mint a hangulatot... -mondtam Patricknak...aki odajött és megsimogatta a vállam

-Nyugalom, minden rendbe fog jönni, de kérlek ne beszélj vele... nem miattam, hanem miattad.

-Csuuuuuuuuy, hol vagy??? -Tom ordibált tovább a folyosón. Aztán hallottam ahogy elesik...

-A szobában... itt vagyok...-suttogtam tovább sírva...

Patrick megölelt, szorosan, én mégjobban sírtam.

-Megkeresen Destinyt..szükségem van rá! -mondtam, és elindultam.

-Ahogy gondolod. Ő mégis csak lány, jobban tud segíteni... és ne sírj, nyugalom.

Kimentem a szobából, észrevettem, hogy Des a szobával szemben lévő erkélyen van. Látta, mikor kinyitom a szoba ajtaját. Hogy könnyes a szemem. Kimentem hozzá.

-Engem keres...-mondtam neki, erre Ő szó nélkül megölelt..

-Tudom, hallottam.

-De én itt vagyok...itt...ittvagyok! - sírtam...

És akkor Tom kinyitotta az erkélyajtót, és meglátott...