Vakáció Jonas Módra

34. Fejezet (Nick)

Nick a hotel ajtaja előtt toporgott. Az ajtó alatt színes fények szűrődtek ki. Bentről már hangos zene hallatszódott ki, amiből, ha jobban oda figyelt talán még Joe hangját is ki tudta volna venni. Még az öltözőben sokkal jobb ötletnek tűnt, hogy eljön és kibulizza magát, de már ott állva eszébe jutottak az Auróra előtti esték. Mikor szabadon engedte magát, és reggel idegenek közt ébredve próbálta összeszedni az emlékeit. Kihúzta farzsebéből telefonját és megnyitva üzeneteit írni akart Joenak, hogy visszamondja a meghívást. Ekkor megjelent Kevin kezében két üveg sörrel. A barna palack falára kicsapódott pára lassan csorgott le az énekes kézfejére.

- Hát te? - kérdezte közelebb lépve hozzá Kevin. Nick felsóhajtva, beletúrt hajába.

- Elvileg a bulira jöttem, de gyakorlatilag nem biztos, hogy akarom én ezt - válaszolta továbbra is kerülve Kevin tekintetét. Az idősebb férfi elmosolyodott, majd átkarolva öccsét belenyomta az egyik üveget kezébe.

- Pont ott vagy, ahol lenned kell Nick. Csak hagyd, hogy elragadjon a hév és ne foglalkozz semmivel! - parancsolt rá és kinyitva az ajtót betaszigálta rajta testvérét. - A fenébe is Nick, élvezd már egy kicsit az életed!

Már a bejáratnál is sok ember állt. Hangosan beszélgettek, különböző italokat kortyolgattak. Volt, aki pohárból ivott, míg mások csak megragadtak egy üveget és sajátjuknak tulajdonították.

Mikor beléptek Kevin, mintha Mózes lett volna, egy mozdulatával ketté választotta a tömeget, így könnyedén eljutottak Joehoz.

- Hát itt vagytok! - kiabálta túl a zenét az énekes észre véve testvéreit. Nick magára erőltetett egy mosolyféleséget, de előre tudta, hogy már most halálra van ítélve ez a buli. Látta Joe piros arcát, ami a hat sörről és pár felesről árulkodott, de Kevin viselkedése ugyan ezt tükrözte számára. Nagyon ritkán fordult elő, hogy ő maradt utoljára józan testvérei közt. Kezdte érteni miért nézett rá úgy olyan sokszor Kevin mikor éppen az asztal alá itták magukat Joeval.

- Bellát nem láttátok? - szólalt meg végül Nick is. Bátyjai felkapták fejüket, majd szinte egyszerre nevették el magukat. A fiatal énekes szeme összeszűkült és homlokán megjelentek jól ismert barázdái.

- Most mi rosszat kérdeztem? - tárta szét karját ezzel kilöttyintve a már felbontott sörét. Joe megrázta a fejét, de közben még mindig szakadt a nevetéstől. Kevin neki támaszkodott az egyik fotel támlájának és úgy nevetett tovább.

- Hát jó... akkor majd megkeresem én magam - adta fel Nick. Letette kezéből a szoba közepén lévő üveg asztalra üvegét és neki vágott a tömegnek. Az idegenek válla, keze, háta rendszeresen neki ütődött a férfinek. Az elején még nem zavarta, de mikor már a nyolcadik táncoló, részeges ismeretlen próbálta fellökni, kezdte felhúzni magát. Mire átért a helyiség egy eldugottabb szobájába legszívesebben leütötte volna a következő embert, aki neki megy.

- Szia! - lépett ki a tömegből Bella. Nick a hirtelen hang felé fordult, majd mikor meglátta, hogy csak a lány az, kifújta a levegőt.

- Szia! - köszönt vissza. Halványan elmosolyodott, mire furcsa bizsergést kezdett érezni mellkasában. Már jó ideje nem találkozott ilyennel.

- Parancsolj, szereztem neked egy üveg... nem is tudom mi ez - emelte fel, hogy jobban szemügyre vegye. - Stuart azt mondta ez a legfinomabb, amit a lenti bárból el tudott csórni.

Nick elvette Bella kezéből a sárgás-fehér itallal megtöltött üveget, majd arca elé emelve hangosan olvasni kezdte a rajta lévő marketing szöveget.

- Rizlingszilváni - olvasta fel szótagolva az ismeretlen szót. - A jó baráti beszélgetések kellemes kísérője. Egyenesen Felső-Magyarország borvidékéről.