Vakáció Jonas Módra

31. Fejezet (Nick)

A hotel folyosója teljesen kihalt volt. Az fehér ajtók némán sorakoztak egymás mellett, mialatt az énekes feje majd szét hasadt. A lift még mindig ott volt, ahol Joe hagyta. Tárt karokkal várta Nicket. A férfi minden lépését elnyelte a vörös bársony szőnyeg, pedig nem kímélte cipője talpát. Ahogy a liftbe ért meglátott egy a padlóra ejtett prospektust a hotelről. Miközben egyhelyben állt muszáj volt valamivel lefoglalnia lángoló gondolatait így lapozgatni kezdte a kis füzetet. Elég sok dolgot felsoroltak a helyről köztük az edző termet is. Nicknek megakadt a szeme azon a cikken, ahol ezt a szolgáltatást részletezték.

- Király - mondta maga elé, majd megnyomta a lift panelén a tízes számot a földszint helyett.

Pár perc alatt el is érte a megfelelő emeltet, mire édes csilingeléssel kinyíltak a felvonó ajtajai. A férfi valamivel higgadtabban végig sétált a folyosón egészen az edző terem feliratú üvegajtóig. Először körbe nézett. Miután megállapította, hogy senki nincs ott betolta maga előtt, majd belépett a terembe. A kezdeti sötétséget felváltotta a fehér ledek fénye. Minden edzőkellék- és gép ott állt előtte szabadon, így nyugodtan használhatott bármit, ami keze ügyébe került.

- Zsír - fordult egy fekete bokszszák felé. Becsukva maga mögött az ajtót közelebb lépett az egyik padhoz, amin ott sorakoztak szépen összecsatolva a bandázsok. Felvett belőlük kettőt, majd leejtve a földre kapcsaikat, felhúzta alját csuklójára. Ahogy balkezét egyre jobban befedte a fehér anyag úgy nőtt a férfiben a vágy, hogy végre beleüthesse öklét a kemény zsákba. Másik kezéhez érve neki állt először is megkeresni a kötése elejét. Óvatosan elkezdte lefejteni kezéről a sárgás gézt, de mikor feltűnt sápadt bőre azonnal megérezte ugyanazt az égető fájdalmat, amilyet Auróra okozott neki még Shenzhenben. Amint eszébe jutott a nő, erőszakosan az előtérbe akartak kerülni a vele kapcsolatos emlékei. Nick behunyt szemmel megrázta fejét és inkább a sebére koncentrált. Vett egy nagy levegőt, majd megrántotta a ruhát. A fájdalom villámcsapásként áradt végig kézfejében. Szemét összeszorította, míg száját fájdalmas grimaszra húzta. Mikor nem akart enyhülni zsibbadása vette csak észre a fájdalom fő forrását. Annyira beitta sebe a gézt, hogy mikor le akarta tépni egy része a harapás nyomban maradt.

- Mindegy, jó lesz az ott - dobta az egyik szekrény előtti szemetesbe a szakadt, koszos géz darabot. Fekete farmerének farzsebébe nyúlva kivett egy kissé gyűrött, ám tiszta zsebkendőt, amit még mindig vérző tenyerére nyomott. Kezébe fogta ismét a bandázst és körbe tekerte jobb kezét is a papírzsebkendővel együtt. Remélte, hogy így nem fog annyira beleragadni a váladékba fehér anyaga.

Tett egy lépést a mennyezetről lelógó zsák felé. Kinyújtva jobb kezét éppen, hogy csak meglökte, de így is érzett egy enyhe szúró fájdalmat. Következő mozdulata viszont már egy erős, haragos ütés volt. Egyik lábával hátul kitámasztotta magát. Jobb kezét arca elé húzva elfordította törzsét. Így esett neki a boxzsáknak bal, majd jobb öklével újra és újra. Érezte, ahogy kezén átáramlik minden dühe, mit egy pillanatnyi megkönnyebbülés követett. Egyre erősebben és haragosabban ütötte a zsákot. Elméjét teljesen elborították Joe éles szavai:

- Nick térj egy kicsit vissza a valóságba!... Muszáj jól sikerülnie, mert ezen múlik a banda jövője te is tudod!... Auróra elment!

Az utolsó mondatot egy az eddigieknél is keményebb ütés és Nick elfojtott kiáltása követett. Sérült keze lüktetett a fájdalomtól. A bandázs eredeti színét felváltotta egy vöröses-sárga árnyalat a harapás nyoma felett. Behunyta szemét, majd fejét hátra hajtva felsóhajtotta. Végül visszalépett a padhoz, ahol a felszerelések várakoztak és megadta magát a gravitációnak. Térdére támasztva könyökét, engedte le fejét, majd ujjait összekulcsolta tarkóján, már amennyire a bandázs szoros tartása engedte. A következő pillanatban megérezte könnyeit, melyek elhomályosítva látását folytak végig arcán, hogy végül állánál leessenek a padlóra.