Vakáció Jonas Módra

36. Fejezet (Auróra)

Az alkohol szaga járta be az egész helyet. Auróra a pult előtt ült és üres poharában kevergette a jégkockákat. Az elmúlt két órában megértette, miért ajánlgatta neki annyira az alkoholt Roy. Hiszen a nőn és a csaposon kívül mindenki részeg volt, ami igaz könnyítette a tervüket, de még is egyre jobban kezdte zavarni a riportert a hangos beszéd, nevetés és irányíthatatlan emberek sokasága. Annak ellenére, hogy már elmúlt hajnali három is egész sokan voltak a kocsmában és folyamatosan fogyasztottak.

- Nǚshì, wǒ néng gěi nǐ dào diǎn bié de ma? (Önthetek még valamit, hölgyem?)

Auróra megrázta a fejét, bár nem értette, mit mondott neki a férfi a kezében lévő üvegből mert következtetni. Az az egy pohár valami is megártott neki, amit Roy nyomott a kezébe. Úgy érezte, ha a közeljövőben nem fog történni semmi akkor ott a pulton fog elaludni. Már vagy egy órája támasztotta a fejét, azt hallgatva ahogy a fiú kínaiul társalog a részegekkel. Ezekben percekben kezdte megbánni, hogy nem tanult meg kínaiul az egyetemen, mikor még gondolni sem merte volna, hogy egyszer ekkora szüksége lehet erre a nyelvre.

- Nos szóval, - zuhant bele Roy a nő melletti bárszékbe. Auróra ráemelte fáradt tekintetét, majd előhúzva jegyzettömbét megpróbált némi izgatottságot magára erőltetni. - Az egyik pasas, akivel az előbb beszélgettem azt mondta, hogy az egész ma este lesz tizenegykor a Nyugat-Shenzhenben a Da Chan Bay-nél és az S-348-as konténertől kezdve az S-359-esig mind ki lesz pakolva.

- Az merre van? - kérdezte a nő, mire Roy a mennyezetre nézett, beleharapott alsó ajkába, majd ujjával mutogatni kezdett a szoba különböző sarkai felé. Pár pillanat múlva visszanézett a nőre, majd vigyorogva az ajtó felé lendítette kezét.

- Pontosan arra - mondta mire Auróra megforgatta szemét. - Ja nem úgy, - kezdett bele magyarázatába a fiú. - Ha kimész, itt pont balra kell menni, mert az az út levezet a partra és onnan már látszik a kikötő.

Auróra leírta a fiú minden szavát, nehogy újra eltévedjen, majd lerajzolta nyilakkal az utat is. Már kezdett körvonalazódni az esti terve.

- Meg azt is hallottam, hogy van valamilyen hatalmi harc itt a medvéknél, mert a vezető túl vénnek érzi magát, igaza van olyan, mint egy háromszor megrágott bevásárló szatyor - mikor ezt mondta eltakarta száját és egy grimasszal érzékeltette véleményét. Auróra halk nevetéssel díjazta a megszólalást.

- Vannak gyerekei ennek a vezetőnek? - kérdezte végül visszaterelve Royt a tárgyra. Látszott a fiú arcán, hogy kezdte megtenni újra hatását az utolsó négy pohár whisky, amit megivott. Tekintete nem bírt kitartóan egy pontot figyelni. Orra kipirult és egyre sűrűbben pislogott.

- Azt hiszem igen. Egy lánya meg két fia, de abból az idősebb... - elgondolkodva jobbra billentette fejét. - vagy a fiatalabb? Franc se tudja. Mindegy az egyik meghalt a lány nem veheti át, mert ez itt Kína - kihangsúlyozta az ország nevét, mire majdnem mindenki feléjük fordult. Roynak nem tűnt fel a hirtelen figyelem, így nyugodt szívvel folytatta volna, ha Auróra kezébe nem nyom egy teli pohár sört.

- Inkább igyál! Majd kint folytatod - mondta, majd megvárva, míg a fiú megiszik valamennyit az italból fizetett, és felállt a pulttól. Átkarolta a fiút, ami nem volt egyszerű magassága miatt, de végül nagy nehezen kimentek a bárból. Roy leakart ülni az útpadkára, de Auróra megakadályozta és Mr. Wong házának irányába kezdte kormányozni.

- Nem most nem állunk meg. Hajnali fél négy van. Fogalmam sincs hol szoktál aludni, de azt tudom, hogy nem fogsz ott ücsörögni a járdaszegélyen, hogy egészen hatig részeg legyél.

- Most elvetted tőlem a lehetőséget, hogy teljesítsem az életcélomat - vágott fancsali arcot hozzá a fiú. Auróra felnevetett, de nem állt meg. Roy néha-néha elhúzta rossz irányba, de többnyire ügyesen megtalálta az egyensúlyát.