Vakáció Jonas Módra

24. Fejezet

Miután mindketten megették a rendhagyó vacsorájukat visszaindultak a hotelbe, de időközben Auróra meglátott egy szép parkot és nagy nehezen, de berángatta magával Nicket is. Ez volt az első olyan hely, ahova ketten mentek, céltalanul sétálni és kiélvezni a hely szépségét. Auróra már a Salamon-szigetek óta szeretett volna kettesben sétálgatni barátjával, hogy végre szabadabban érezhesse magát. Kezdte frusztrálni a folyamatos társaság. Bármerre ment, mindig ment vele vagy utána valaki. Egy perc nyugta sem lehetett. Belépve a zöldellő park fái alá végre úgy érezte, mintha visszakapta volna otthoni önmagát.

- Képzeld nem rég beszéltem Lisával és azt mondta, hogy ha hazaértünk be kell mutatnia Scott legújabb barátnőjét - mesélte hatalmas lelkesedéssel Auróra.

- Laurát már ismerjük minek akar bemutatni minket neki? - kérdezte Nick kissé eldöntve fejét jobbra. Auróra megtorpant, majd maga felé fordítva barátját összehúzta szemöldökét.

- Honnan tudod, hogy Laura az?

- Csak egy tipp volt - húzta meg vállát a férfi, majd elmosolyodott. Auróra elengedte kezét, majd közelebb bújva hozzá végig csúsztatta hátán ujjait. Ahogy fejét neki döntötte a mellkasának egy gyenge szellő belekapott hajába és a fonatból kicsúszott szálakat belefújta szemébe. Nem engedte el barátját inkább csak becsukta szemét és várta, hogy a következő fuvallat rendbe hozza, ehelyett viszont Nick óvatosan kitűrte arcából.

- Auróra mondanom kell valamit - mondta kilépve a lány öleléséből az énekes.

- Ha most megint Sydneyről vagy az összeköltözésről akarsz beszélni kérlek engedd el! Ígérem, hogy idővel tudok majd választ adni rá, és úgy érzem most megint jók vagyunk és nem ... - nem tudta befejezni, mert Nick felnevetett, majd beletúrt sűrű, melaszbarna hajába, míg sapkáját szabad kezében szorongatta és ujjaival kemény siltjét tördelte.

- Valójában be szeretnék vallani neked valamit - folytatta nem is foglalkozva Auróra állításaival, de mikor meglátta barátnője rémült arcát azonnal kijavította magát - nem olyan, amire most gondolsz - tartott egy pillanatnyi szünetet - Vagyis de - gondolta végig mondanivalóját.

- Nick? - hunyorított Auróra félve. Az énekes titokzatossága miatt kezdett egyre jobban megijedni attól, amit mondani akart. Nem akarta, hogy Bellának igaza legyen. Nem akarta, hogy Nick bevallja neki, hogy valaki mást kedvel és ezért ment el Sydneyben. Kész volt hazugnak is nevezni a férfit, csak hogy ne kelljen elhinnie. De ezen gondolatok ellenére is ott pislákolt benne a remény lángja, hogy teljesen más témáról szeretne vele beszélni. Mondjuk a sérült kezéről vagy akármi másról.

- Azt hiszem flörtöltem egy pincér csajjal Sydneyben - nyögte ki végül az énekes. Auróra felsóhajtott, majd elfordult és kezét szája elé emelte. Próbált rendes felnőtt módjára reagálni, hiszen egy parkban még sem kéne kiborulnia.

- Hogy érted, hogy flörtöltél egy pincérrel? - nézett vissza barátjára összeszedve gondolatait. Nick felnyögött, majd ép kezével megvakarta tarkóját.

- Hát tudod, odamentem hozzá és beszélgetésbe elegyedtünk, aztán megkérdeztem a nevét, utána meg... hát otthagytam, mikor megpróbálta elkérni az elérhetőségem.

- Otthagytad? - kérdezett vissza tágra nyílt szemekkel a nő. Ez volt az utolsó dolog, amire számított befejezésnek.

- Igen, mert rájöttem, hogy én még mindig téged szeretlek és lehet, hogy vitatkoztunk és kiidegeltél és arra gondoltam milyen jó is lenne mindent előröl kezdeni valakivel, aki nem látja át az egész életemet és nem kell mindig megfelelnem neki, hanem csak ott van - magyarázta meg miközben kezét zsebébe csúsztatta. Mikor neki állt elmondani az igazat, nem akart mindent a lány orrára kötni, de könyörgő tekintete kikényszerítette belőle.