Vakáció Jonas Módra

17. Fejezet

A három fiú egymás után felfutott a színpadra, majd lelkesen integetni kezdtek a tömegnek. A szemükbe világító reflektorok miatt nem látták az emberek arcát.

Kevin egy téglavörös akusztikus gitárt, Nick pedig egy metálzöld színű basszusgitárt fogott meg. Joe kezébe vette a mikrofont, és egy vigyor kíséretében rákacsintott az első sorban tapsoló Bellára, mitől a mellette ülők majdnem elolvadtak a széken.

Nights, flying down the 10, nearly 2 AM

Happiness begins...

Kezdett bele a dalba Nick, mire a hangzavar még nagyobb lett. Az emberekben felcsillant a felismerés, amint meghallották a kezdő hangot.

Nick tenoros, lágy hangját felerősítette mikrofonja annyira, hogy túlénekelje az ujjongó tömeget. A következő sornál már Joe erőteljesebb hangja is csatlakozott hozzá és végül Kevin mélyen kísérte őket a refrénig, hol aztán mindhárman felugrottak és teljes erőbedobással énekelték szövegüket.

Voltak nézők, akik egyszerűen felpattantaok székükről és a testvérekkel együtt, kezüket az égbe emelve kiabálták, a már közismert dalt a Rollercoaster-t.

Nick eltávolodott Joetól és átállt saját mikrofon állványa elé. Sebes bekötött keze a vártnál is jobban zavarta a gitározásban. Ujjai szúrtak és kéz feje minden mozdulatnál egyre jobban égett, de a show nem állhatott meg egy kis fájdalomtól.

Szemével a nézőteret pásztázta. Azt remélte, hogy megpillant a sorok közt egy ismerős arcot. Az idegen lányok és fiúk keveréke egy teljesen új érzést ébresztett benne. Hirtelen egyedül érezte magát. A reflektor elfordult Joe és Kevin felé, miközben a gitárszóló ment. Bella Joet figyelte csillogó szemével. Stuart végig a saját szerkezetével volt elfoglalva, míg Henry a háttérben telefonált. Nick annyira elmerült az emberek figyelésében, hogy észre sem vette Joet, ahogy őt nézi és énekli helyette szövegét. Azonnal megpróbált bekapcsolódni a dallamba. Pár szó után sikerült átvennie testvérétől a szóló részt, mire ő végre levegőhöz juthatott.

Mikor vége szakadt az első éneknek a tapsvihar felerősödött. A hangzavar betöltötte az egész operaház épületét. Joe mikor kezébe vette a mikrofont, hogy köszöntse a tömeget, alig tudta túl kiabálni őket.

- Sziasztok! – nyújtotta ki előre szabad kezét, majd mikor a nézőtérről is egyre több nyújtózkodó ujj került szembe vele, behajlította könyökét és végig szántott göndör fürtjein. Ő volt az egyik fivér, aki nem használt zselét haja rendberakásához, csak nagyon indokolt esetekben.

- Nagyon hálásak vagyunk, hogy itt lehetünk ma este és találkozhatunk veletek! Köszönjük. – folytatta jól betanult szövegét a férfi. Nick tudta, hogy ezután fog következni a legfontosabb, segítő személyek, aprócska listája, amire Stuart is felírta már a nevét a Salamon-szigeteki hatalmas segítségével.

Nick elengedte gitárját, és maga mellé ejtette lüktető kézfejét. Remélte, hogy nem ázott át a kötés, de inkább nem nézett le rá. Fejében már a következő dal szövege ismétlődött. Megfogadta, hogy nem hagyja többször elkalandozni figyelmét. Szeretett volna elkerülni egy újabb, vitát bátyjával.

- Nick, Nick, Nick, - hajtogatta valaki egyre hangosabban a tömegből. A férfi a hang gazdáját keresve kémlelte a tömeget. Egy pillanatra Aurórát vélte felfedezni a sorok közt. Pulzusa megugrott, lélegzete megakadt és már majdnem elmosolyodott, mikor a szerelmének hitt nő elfordult, és Nick meglátta a valódi arcát. Egyáltalán nem hasonlított Aurórára. Nick arcáról lekúszott mosolya, majd eszébe jutott miket mondtak egymásnak Aurórával a parton. Azonnal meggondolta magát és nem is akarta, hogy Auróra ott legyen.