Vakáció Jonas Módra

22. Fejezet

A nő rádőlt barátja vállára és becsukott szemmel élvezte, hogy körül lengi szerelme jól megszokott illata, hogy bőrén érzi minden levegővételét, hogy hallja nyugodt szívverését. Abban a pillanatban jött csak rá mennyire is hiányzott neki ez az érzés. Mikor szavak nélkül is tudták a másik érzéseit, hiszen a kimondott szó sokszor csak elrontja a hangulatot. Ennek ellenére még is szükségük volt rá. Sydneyben bebizonyították, hogy jobban, is mint gondolták volna. Csak akkor gondolt bele, hogy a ki nem mondott érzéseknek mekkora súlya tud lenni. Eszébe jutott a pillanat, mikor csak állt Nick előtt ledermedve és sejtése sem volt, miért félt még az összeköltözés ötletétől is. Jobban bele gondolva még mindig nem tudná, miért mondana nemet, de abban biztos volt, hogy nem egyezne bele. Félelme erősebbnek bizonyult szerelménél.

Gondolatai csak az összeköltözés rémisztő gondolata körül keringtek. Agya újra és újra lejátszotta az elképzelt képeket ahogy a sok doboz közt ácsorog egyedül egy üresen kongó, fehér szobában. A dobozok oldalára kettejük neve van fekete filccel felfirkantva. Tehetetlenül forgolódik a sok dolog közt. Fogalma sincs mit kezdjen velük. Sehol egy bútor vagy kezdő pont, ahonnan elindulhatna. Nick pedig ismételten otthagyta. Elment elintézni valamit. Valamit, ami fontosabbnak bizonyult nála. Egy eddig ritka érzés kerítette hatalmában Aurórát. Gyomra megremegett, bőre kihűlt és arca teljesen lesápadt.

- Minden rendben? - fordult felé Nick. A nő kizökkent képzeletének homályából és újra a jelenre koncentrálhatott. Arra, ahol egyetlen doboz sem volt. Egyetlen üres fehér fallal vagy szobával sem kellett találkoznia és Nick is ott ült mellette szorosan magához ölelve őt. Itt nem kellett farkasszemet néznie félelmével.

- Igen persze - válaszolta Auróra bólintva. Barátja elmosolyodott, majd lágy csókot adott arcára.

- Tudod, - kezdett bele Nick - mióta megkérdeztem, hogy - vett egy mély levegőt, majd átgondolta mit is akar mondani pontosan - hogy szeretnél-e összeköltözni velem teljesen máshogy viselkedünk - fejezte be végül. Auróra elengedte barátja kezét és kiegyenesedve felé fordult. Kék szemének csillogása azonnal árulkodó jel volt az énekes számára.

- Nick, - szólalt meg a nő szája szélét rágcsálva - nem voltam veled teljesen őszinte se Sydneyben se a Salamon-szigeteken, ahogyan otthon sem. - Miközben mondta hangja néhol megremegett. Bal kezével folyamatosan másik kezét piszkálta, és ne mert barátja szemébe nézni.

- Mikor megkérdezted - vett egy mély lélegzetet Auróra. Agya folyamatosan újabb és újabb kifogásokon dolgozott, elnyomva benne az igazságot, ami mindennél jobban fel akart törni. Az igazságot, amit nem tudott még mindig megfogalmazni sem. - megijesztettél és nem tudtam mit kéne mondanom. Sosem fordult meg ez a fejemben, hiszen úgy tűnt, hogy neked elég, ami köztünk volt eddig - magyarázta elhitetve saját magával is. Szíve zakatolt és gyomra egyre kisebbre zsugorodott. A szerelem pillangóit felváltották a félelem erős öklei.

- De azóta eltelt majdnem egy hét - nézett rá Nick. Tekintete magyarázatért és a teljes igazságért könyörgött, de Auróra tudta, hogy nem képes elmondani mit érez, ha ő sem tudja pontosan.

- Igen tudom és egy csomót gondolkodtam rajta - sóhajtott fel a nő. Gyászos sóhaja mindent elárult a folytatásról.

- Még mindig nem a válaszod ugye? - tette fel a kérdést az énekes. Nick kezdte úgy gondolni, hogy egyszerűbb lenne feladnia és felhagynia az összeköltözés gondolatával is.

Auróra megrázta a fejét, majd elmosolyodott. Az énekes lelkét átjárta a megkönnyebbülés, még is volt ott valahol mélyen egy nyomasztó gondolat. Úgy érezte, mintha ott lenne barátnőjében egy elfojtott, DE... amivel nem tud mit kezdeni.