Vakáció Jonas Módra

10. Fejezet

- Nagyon jók voltatok. – veregette meg Nick vállát menedzsere mire hirtelen szét rebbent a szerelmespár.

- Köszönjük. Ahhoz képest, hogy nem ezt szoktuk meg egész egyszerű volt. – lépett melléjük Joe is maga után húzva Bellát.

- Máskor Henry kérlek ne engedd, hogy Joe mondja a nyitó beszédet. – szólalt meg Kevin a dobozok takarásából, mire mind hangos nevetésben törtek ki.

- Ennyire nem volt rossz. Most az öregeket, hogyan hozzam lázba? Vegyem le a pólóm?

- Nicknek nagyobb sikere lenne nem gondolod? – mondta Stuart, miközben Nickkel megpróbálták kiszedni a bonyolultan összecsomózott kábeleket pólója alól.

- Persze, mert Nick annyival jobb mindannyiunknál. – méltatlankodott Joe, mire Bella lágyan végig simított a férfi mellkasán.

- Nem ezt akarta mondani. Szimplán felhívta a figyelmünket Nick, Nathaniel Kulina szerepére. – próbálta megnyugtatni Joet kisebb-nagyobb sikerekkel.

- Leszarom Nick szerepeit. Akkor is jobbnak érzi magát nálunk. Azt hiszi ő emelte fel a bandát. AZ ő érdeme, hogy van banda, hírnév és siker. Ő a jobb színész, ő a jobb énekes, egy zenei polihisztornak hiszi magát. Megtalálta élete szerelmét, és ezt még csak nem is titkolja. Sőt még az orrunk alá is dörgöli, mikor igazán észrevehetné, hogy mások is élnek rajt meg a kis barátnőjén kívül. Mások, akiknek nem jön be annyira az élet, mint neki. Aki nem olyan szerencsés, mint ő. Aki nap, mint nap gyötri magát mert valamit nagyon elbaszott a múltban. – emelte fel a hangját éppen annyira, hogy ne kiabálja túl a színpadon játszódó jelenetet, de mindenki érezze körülötte, hogy nagyon nincs rendben.

- Joe, fáradtak vagyunk mind. Nekem a fejem is fáj szóval ne most. Tudom, hogy már egy ideje így gondolod és hidd el feltűnt, hogy hatalmas szerencsém volt, de kérlek ezt a vitát halasszuk holnapra. Ez nem a legjobb hely és idő a családi harcokra. Kérlek! Szeretnék letusolni, enni valamit és végre aludni. – reagálta le a vártnál nyugodtabban Nick. Ezzel is bizonyítva, hogy a kelleténél is kimerültebb volt. Stuart időközben kiszabadította a kábelek fogságából a férfit és áttért Joera.

- Nicknek igaza van, ha vitatkozni akartok menjetek szobára. Ne mindenki előtt. – kontrázott rá Henry kihúzva a gyufát.

- Téged meg csak a hírnév és a nézettség érdekel semmi más. Az, hogy mi is emberekből vagyunk teljesen hidegen hagy. – ripakodott rá a menedzserre végül az énekes. Kevin erős keze szakította félbe meggondolatlan vádaskodását, mikor megszorította vállát. Kevin mindig csendet és rendet tudott teremteni a bandában. Nem volt sokkal idősebb náluk, de jóval korábban megtapasztalt olyan dolgokat, amikbe öccsei még csak most kóstoltak bele.

- Ne... - lökte le testvére kezét – ne érj hozzám! Nem értem mi baja van velem mindenkinek. Mit csinálok rosszul? Az elmúlt pár órában még csak gyerekesen sem viselkedtem. – mondta kifigurázva Nick beszólását, amit még a repülőn mondott neki. – De mindegy. Tudjátok mit? Nem is izgat igazán. – tette még hozzá végül míg Stuart leszerelte. Elviharzott Bella mellett ott hagyva őt a káoszban. Nagyjából egy másodpercig ácsorogtak ott néma csendben, mire Bella rájött, hogy semmi dolga nincs már ott akármennyire is szerette volna látni, ahogy Nick átveszi nedves pólóját.

- Megpróbálom lebeszélni minden hülyeségről, amit csinálni akar. – mondta egy kellemetlen mosoly kíséretében és már el is tűnt a vörös ajtó mögötti folyosón.

Auróra egy pillanatra ellépett barátjától, aki lehúzta magáról a ruhát és felvette kék ingét, amit még koncert előtt tett oda a biztonságkedvéért. Az alatt a sok év alatt, míg ők egy banda voltak rengeteg érdekes esemény volt egy-egy fellépésen és megtanultak mindannyian olyan egyszerű dolgokat, mint mondjuk a váltó ruhával való számolás, a három-négy üveg víz szerte a színpadon, mindig legyen nála plusz gitárpengető, gitárhúr és a dobok mellé mindig legyen több pár dobverő.