Vakáció Jonas Módra

19. Fejezet

- Kár, pedig egyedül vagyok. Mit szólnál, ha bejönnétek mindketten egy sörre? – tárta ki Sonora édesanyja az ajtót. Nick nem mert semmit sem reagálni. 

Keresztbe fonta mellkasa előtt kezét, majd tekinteté a nőről lányára szaladt, majd újra a nőre. Kettejük szempárbajáról eszébe jutott a délelőtti esete a varánusszal. Már csak a váratlan harapás hiányzott.

- Nem – szögezte le megemelve állát Sonora. Édesanyja szeme összeszűkült, de azonnal elmosolyodott, mikor a férfi felé fordult. Nick továbbra is tartózkodni akart a döntéstől, de a túl hosszúra nyúlt csend választásra kényszerítette. Sonorával nagyjából 10 perce, ha ismerték egymást és nem akart már most ellene lenni, még akkor is, ha csábította egy üveg, hideg sör gondolata.

- Elnézést asszonyom, de megígértem a lányának, hogy segítek neki a munkájában, és ha jól sejtem a szülőkkel való sörözgetés nincs benne a munkaköri leírásában.

A részletes megfogalmazástól Sonora elmosolyodott, és már majdnem kinevette anyja grimaszoló arcát. Nicket büszkeség töltötte el, mikor a mögötte álló lányra nézett.

- Ám legyen. Menjetek csak, biztos jó móka lesz feltakarítani idegenek szemétjét – mondta elbúcsúzásképpen, és becsukta maga mögött az ajtót. Nick Sonorára nézett és várta, hogy elinduljon a következő ajtóhoz, ami a listáján szerepelt. A lány kihúzott egy fehér cetlit, piszkosfehér köténye egyik zsebéből. Kerülve az énekes tekintetét megkereste a 380-as ajtót és takarítókocsijának fülét megragadva elindult felé.

- Legközelebb szólj, hogy nem kéne olyan közel állnom az ajtókhoz, mert az ölembe esnek a vendégek – vette fel a lány ritmusát Nick miközben átszelték a tágas folyosót, mit betöltött a plafonba kapaszkodó, szikrázó csillárok fénye. Lépteik hangját elnyelte a lábuk alatt futó, selymes, bordó szőnyeg.

- Ha nem állsz olyan közel, akkor is az öledbe hullanak az emberek – jegyezte meg Sonora elvigyorodva. A férfi összehúzta szemöldökét. Úgy hangzott ez a mondat a lány szájából, mintha Auróra mondta volna. Viselkedése eszébe juttatta az első kávézását a lánnyal. Ő is mindig beszólt neki a hírnevével kapcsolatban.

Észre sem vette mikor cövekelt le a folyosó közepén, már csak azt látta, hogy Sonora jóval előtte jár. Felgyorsította lépteit és még a kopogás előtt beérte a lányt. Megfogott egy üveg vizet és egyet a puha törölközők közül.

- Jó estét kívánok! – kezdett bele szokásos szövegébe Sonora egy mosolygó férfivel szemben.

- Viszont. Miben segíthetek? – kérdezte.

Nick nem látta a vendég arcát, de hangja feltűnően ismerősnek tűnt számára. Tett egy óvatos lépést az ajtó felé és mikor meglátta a szoba lakosát felnevetett.

- Nick? Haver te mit keresel itt? Azt hittem bezárkózol a szobádba és elmerülsz az önsajnálatodba meg a Deadpoolba – fogott kezet vele Stuart. Nick arcára felkerült gúnyos grimasza, majd átadta neki a vizet és a törölközőt.

- Sokkal jobb programot találtam ma estére – válaszolta az énekes. – Sonora ő a – nem tudta befejezni, mert a lány már tudta rá a választ.

- Stuart a hangmérnök, aki most csatlakozott a csapathoz és eljött veletek a turnéra segíteni.

A két férfi össze nézett, majd bólintottak egyet. Nick akkor rakta össze, hogy Sonora valóban egy igazi rajongója a bandának és nagy eséllyel többet tud mindannyiójukról, mint ők egymásról.

- Lassan kezdelek irigyelni. Mindenhol egy rajongódba botlasz nem hiszlek el – lendítette a magasba kezeit játékosan Stuart, mire Sonora halkan kuncogott. A lány kezdte jól érezni magát az énekes társaságában, de még mindig nem tudta elhinni, hogy utána koslat, csakhogy segíthessen neki vizet meg tiszta törölközőt osztogatni. Egyáltalán nem ilyennek gondolta az internetes oldalak alapján. Azt hitte sokkal arrogánsabb, távolságtartóbb és nem foglalkozik az emberekkel csak ha veszi a kamera. Végig azt hitte ő is olyan lencse celeb, mint mindegyik más. Kizárólag akkor jó fej, segítőkész és gondoskodó, ha valaki megörökíti a pillanatot.