Vakáció Jonas Módra

18. Fejezet

A víz végig folyt Nick izmos hátán, majd le lábán és végül eljutott a lefolyóig. Szemét becsukta és hagyta, hogy a vízcseppek lecsurogjanak arcán. Izmai ellazultak, gondolatai lelassultak és végre csend volt. Nem gondolt semmire, ami idegesíthette volna. Egyszerűen csak kiélvezte az egyedüllét oly ritka pillanatát. Sebes kezével hátra tűrte haját, de mikor megpróbálta a sampont belenyomni tenyerébe erős maró érzés tört rá. Reflexből betartotta a sebet a vízesés alá, majd hagyta, hogy a meleg víz enyhítse a kellemetlen érzést. Mélyen felsóhajtott, és hátra billentette fejét.

- Miért van Kevinnek mindig igaza? – morfondírozott magában, miközben megszabadult izzadtsága orrfacsaró szagától és hajából kimosta a koncert alatt beleragadt konfettiket. A színes kis papírdarabok, gombóccá ázva estek le lábához.

- Legközelebb Joe fog a konfetti ágyú elé állni. – mondta ki hangosan, ahogy egy makacs, kék cafatot próbált kiügyeskedni hajából.

Miután lefürdött felvette nadrágját és a hoteltől kapott fehér törölközőjét az egyik fa szék támlájára terítette. Az étkező és a nappalinak kialakított tér egybe volt nyitva így nem volt nagy táv a kanapé és a hűtőszekrény között. Tudta, hogy a hűtőben mindig van valamilyen iható dolog, így ott kezdett. Mikor kinyitotta ajtaját kiáradt belőle a hideg. Jól eső érzést váltott ki belőle, amikor sajgó keze egy pillanatra a hideg műanyag palackhoz ért. Kivette a fekete, cukorral teli üdítőt, majd egy lendületes lökéssel becsukta a hűtőt.

Elcsavarta rajta a piros, recés kupakot, mire szét fröcskölve a párát felszisszent az üveg. Szájához emelte és belekortyolt. A szénsav enyhén végig marta torkát, de enyhítette szomját.

- Sokkal jobb. – állapította meg hátra dőlve a puha, kék párnák közé. Pár másodpercig csak feküdt ott és a plafont bámulta. Csengett a füle a koncert alatti hangzavartól. Szinte hallotta a sikításokat, érezte kézfején a rajongók érintéseit, mikor elmentek a kordon mellett.

Egy alig hallható kopogás rántott vissza Nicket a valóságba. A következő már az ajtó súrlódásának hangja volt a padlón. A fehér ruhába kényszerített lány, miután megpillantotta a férfit, lecövekelt az ajtóban.

- Elnézést, nem tudtam, hogy bent van – hadarta el az idegen, majd eltűrte haját szeméből. Már nyúlt volna a kilincsért, hogy visszacsukja az ajtót, mikor Nick felállt.

- Semmi baj. Nyugodtan gyere be!

Kezével intett, mire vendége óvatos léptekkel beljebb került. Ujjait tördelte és látszott cikázó tekintetén, hogy nem tudta hova nézzen.

- Nincs itt senki más, szóval csak tedd, amit akartál – zuhant vissza a kanapéra az énekes. Nem látta, még is magán érezte a lány tekintetét. Egy pillanatra elgondolkodott, mi vonzhatta ennyire a figyelmét, mikor rájött, hogy mióta kijött a fürdőből, nem vett fel pólót.

- Már mindegy. Biztos, hogy nem fogok elmenni a táskáig, hogy felvegyek egy nyavajás pólót. – szögezte le magában, majd megragadta a távirányítót, bekapcsolta a tévét, belépett a böngészőbe és rákeresett a már korábban is felvetett filmötletre, a Deadpoolra.

- Bemutatjuk egy seggfej filmjét. – kezdett bele a film kommentátora, miközben kellemes dallam szólt aláfestésnek. Nick elmosolyodott és egy újabbat kortyolt párás kólájából.

- A főszerepekben Isten barma – motyogta maga elé az ismeretlen lány. Elhaladva az énekes mellett csendbe maradt, de mihelyst újra hallótávolságon kívülre ért folytatta tovább a szöveget. Legalábbis ezt hitte. A következő részletre már Nick is felfigyelt és érdeklődve fordult az alig tizenkilenc éves, barna, göndör hajú lány felé.