Vakáció Jonas Módra

21. Fejezet

Repülőjük morgó zaja még egy darabig hallatszódott a háttérben, de ahogy haladt előre az öt fiatal egyre inkább a távolba veszett. A bőröndök kattogása, már lassan alapzajnak számított. Az apró műanyag kerekek fáradhatatlanul ugrottak fel majd huppantak le az épületig kiépített út köveire.

A banda két nagyobb csapatra bomlott. Kevin, Joe és szorosan mellette Bella úgy festettek, mint a statiszták a The Walking Dead forgatása alatt. Szemük alatt vastag, szürkés táskák húzódtak, mosolyukat Sydneyben hagyták és járásuk leginkább egy zombiéhoz volt hasonló. Előttük Nick és Auróra sétáltak. Néha hangosan felnevettek, majd egy újabb témába kezdve visszahalkultak. Ujjaikat összekulcsolták és a lehető legközelebb sétáltak egymáshoz. Míg Bella barátjával cipeltette nehéz bőröndjét, addig Auróra, ha kötelezővé is teszi valaki, akkor sem adta volna Nicknek táskáját. Stuart és Henry már akkor leszállt a repülőről, mikor még majdhogynem gurult. Nem mondták hova, de nagyon siettek.

A kis csapat lassan beért az épületbevezető fehér folyosóra, ami jobban hasonlított inkább egy lefolyó csőre, mint folyosóra. Talpuk alatt meg-meg zörrent a műanyag burkolat. Minden lépés, minden kimondott szó visszhangot vert a falakról. Auróra kezdte úgy érezni magát, mint egy barlangban. Annyi különbséggel, hogy ennek fehér színe volt és műanyag burkolatot kapott.

Pár perc múlva kiértek a főépületbe és eléjük tárult a hatalmas domború fehér tető, minek minden négyzetméterét egy-egy ovális alakú nyílás fedett le. Első látásra a riporter nem is jött rá mi a funkciójuk. Miután körbe nézett és látta, hogy az egész épületet ezek az egy méter átmérőjű lyukak borítják arra jutott, hogy ez csak a dizájn és a megvilágítás része lehetett.

- Nem gondoltam, hogy Shenzhenben ilyen király reptér van – nézett körbe Auróra, felfedezve a hely minden apró részletét. A padokon ölő, olvasó vagy éppen alvó embereket, a pénztárnál sorban álló egyre türelmetlenebb vevőket, a járatukra siető utasokat és persze az összes ott lévő dolgozót jól megnézte magának és képüket emlékébe zárta. Sejtette, hogy életében többet nem fog ezen a helyen járni, így mindenre emlékezni szeretett volna.

- Ha ez a király, akkor már tudom, hogy sosem járták Shanghaiban – mondta Nick, miközben már ő is a fejük felett lévő oválisokat nézte.

- Miért te jártál már ott? – torpant meg egy pillanatra Auróra. Barátja elvigyorodott, majd közelebb húzta magához.

- Hogyne járt volna! – nehezedett váratlanul a nő vállára Joe. Auróra felhúzta szemöldökét. Legnagyobb erőlködése ellenére is egy elfojtott nevetés foszlánya tört elő belőle.

- Az a kedvenc kínai városa. Nem hiszem el, hogy sosem mondta még – dicsekedett vele az idősebb énekes, majd tovább bicegett szőke barátnője mellé. Auróra mosolyogva követte szemével, ahogy Joe belekarol a lányba és nyom egy apró csókot hajába. Onnan madártávlatból tényleg egy boldog párnak tűntek számára.

Egyszer csak Nick megállt és maga felé fordította. A nő érdeklődve leste barátja minden mozdulatát. Ahogy a férfit tanulmányozta észrevett egy halvány sötétebb sávot aranybarna szemében, mi eddig fel sem tűnt neki, pedig hányszor elveszett már tekintetében.

- Lehet egy kérdésem? – mondta megtörve Auróra csodálatát. A nő egy pillanatra behunyta szemét, hogy visszatérjen a valóságba, majd bólintott.

- Bella nem mondott neked semmit Joeról? Még Sydneyben.

Mikor kimondta az ausztrál város nevét barátnője akaratlanul is felnyögött. Eszébe jutott a tengerparti vallomása Bellának, és az, hogy ne mondja el senkinek, majd az is, hogy Bella még aznap este földig itt magát.