Amikor kijutottak a Földcsuszamlás zónából, először inkább csöndesen menedéket kerestek. Bármilyen erősek is voltak, tudták, hogy nem ronthatnak csak úgy rá a gonosztevőkre, mert akkor biztosan vesztenének.
- Segítséget nem tudunk hívni, mert Aizawa tanár úr ezen a részen harcol, csak úgy jutunk ki, ha a másik oldalról megkerüljük az egészet. - morogta Yuriko.
- Az túl hosszú út, észrevehetnek, vagy lehet, hogy többen is vannak még szétszórva, akik simán elkaphatnak minket. - jegyezte meg Todoroki - Nagy valószínűséggel csak úgy tudunk kijutni, ha harcolunk, de észrevétlennek kellene maradnunk.
- Hátulról kell őket kiiktatni, csendben, egyesével. - mondta a lány, de ekkor mozgást látott a szemben lévő zóna szélénél - Azok ott... Deku, Asui és ha jól látom, akkor Mineta. Segíthetnénk nekik, ők könnyebben ki tudnának jutni.
- És a sérülésed? - kérdezte enyhe aggodalommal a hangjában a fiú - Biztos jó ötlet így harcolnod?
- Az egyik képességemhez hozzátartozik, hogy gyorsabban gyógyulok, mint az átlag. Ami másnak akár 2-3 napba is beletelhet, nekem pár óra alatt regenerálódik. Nem látható a gyógyulás, az azért megviselne rendesen, ráadásul a méreg miatt is most egy kicsit lassabb, de már kisebb, mint volt, látod? - kérdezte, miközben a hálós anyagot kicsit fentebb húzta, hogy a sérülése jobban látható legyen - Képes vagyok harcolni, nem lesz semmi bajom, a többieknek pedig segítségre van szüksége.
- Rendben. - sóhajtott fel Todoroki - A lehető legközelebb kellene kerülni Aizawa tanár úrhoz, és csöndben megvárni a tökéletes alkalmat. Amint ez megtörténik, támadunk. A lehető legtöbb embert harcképtelenné tesszük, de ez csak akkor fog lebukás nélkül menni, ha kívülről haladunk befelé, és úgy iktatjuk ki őket. De persze ehhez hatalmas szerencse is kell, mert ha egy is megfordul, azonnal észrevesznek minket.
- Nem ússzuk meg a nyílt harcot, de legalább így egy időre el tudjuk kerülni. Az egyetlen hátránya a fizikai képességnek.
- Viszont sokat segíthetünk vele.
Megnyerték az első küzdelmüket, de ez csak hamis reményt adott. Azt hitték, képesek felvenni velük a harcot. Ez hatalmas tévedés volt.
- Úgy látszik, Denki a Hegyi zónába került. - mosolyodott el halványan Yuriko, amikor a fiú sárga villámait látta - És a hangokból ítélve Jiro is.
- És Bakugou is itt lehet mellettünk, legalábbis a robbanásokból ítélve. - jegyezte meg Todoroki - Őket biztosan nem kell félteni.
- Sikerült belőlük bármit is kiszedni? - terelte egy kicsit fontosabb dologra a szót a lány.
- Ők is csak annyit tudtak, hogy az a nagy lény, amelyik az utolsók között jött át a portálon, állítólag tökéletesen ellen áll All Might-nak. Ha hihetünk nekik, akkor azzal akarják megöletni.
- Gondolhattam volna, hogy a legveszélyesebb. Egyébként az a valami furcsa volt. Mármint... Nem úgy érzékeltem, mint a többi személyt, sokkal erősebb, viszont mintha mesterségesen lenne létrehozva. A képessége szinte elnyomta a többiét, de ő maga mintha ott sem lett volna.
- Szóval direkt erre fejlesztették ki. - morogta gondterhelten Todoroki - Mik a képességei? El tudunk vele bánni?
- Nem hiszem. - válaszolta Yuriko, a szemeiben pedig újra félelem csillant - Nagyon kevés rá az esély. Látszik rajta, hogy mekkora fizikai ereje van, de azt nem érzékelem, mint képesség, szóval alapjáraton erős. Gyorsan regenerálódik, és valószínűleg ami nekem pár óra, az neki pár másodperc, bár azt nem tudom, hogy mi a legnagyobb sérülés, amit kibír. És szintén nagy probléma, hogy elnyeli az ütéseket. Nagyjából az az egyetlen esélyünk, ha mind a ketten lefagyasztjuk, akkor talán mozgásképtelen lesz, de ez egyáltalán nem biztos.
YOU ARE READING
Egy megtört lélek helyreállítása
Fanfiction"Senki nem születik egyenlőnek" - ezt nem csak Izuku Mdoriya tapasztalta meg már gyerekként. Imagawa Yuriko egy kis Japán faluban lakik, ahol csak neki van képessége attól függetlenül, hogy szinte az egész világon elterjedtek a természetfeletti erőv...
