Egy megtört lélek helyreállítása

I/2: Mi teszi a hőst?

- Hol vagyok? - nyögött fel a takonyszerű lény egy flakonban - Mi a franc történt?  Emlékszem! Ő tette ezt velem! Ha az a fickó nem lenne...

- Katsuki, azt hittem Midoriya-val régi barátok vagytok. - mondta egy fiú a sikátorban. 

- Túl kemény voltál ma velük, nem? - kérdezte egy másik - Még Imagawa-t értem, vele nem bírjátok egymást, de akkor is csak egy gyenge lány.

- Ők bosszantottak fel, ez van. - válaszolta, miközben belerúgott egy flakonba. 

- Most meg mi bajod van? - kérdezte újra a hosszabb hajú.

- Ezek az idióták sosem fognak észhez térni! - morogta, miközben a kezében lévő dobozt felrobbantotta - Elegem van belőlük!

- He? - néztek össze a fiúk.

- Hé, mi éppen a játékterembe tartunk. Katsuki, te is jössz? - kérdezte a rövidebb hajú.

-Ha? Aha. 

- Menjünk az állomás mellettibe, az tele van lúzerekkel. Kopasszuk meg őket. 

- Ha lebukunk, annak nyoma marad az aktámban! - hördült fel Bakugou. Sokáig fel sem tűnt nekik, hogy mi történik mögöttük. 

- Figyuzz már! - mutattak ijedten a fiú háta mögé a barátai. 

- A te képességed pont jó lesz nekem! - mondta a szörny.

}¤{

Yuriko már fújtatott a folyamatos futástól. Az első olyan pillanat volt, amikor képességet akart. Ha szuper gyors lett volna, vagy tudott volna repülni, könnyedén utolérte volna a hőst és a barátját. Az egyetlen ˇkülönleges" benne csak a rendkívül éles látása és hallása volt, így hallotta azt is, amikor a mellette lévő, hatalmas épület tetején valaki ijedten felkiáltott. Ezer közül is megismerte volna azt a hangot, hisz nagyon jól ismerte, aki kiadta magából. Megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy megtalálta Deku-t, így csak valahogy fel kellett jutnia az épület tetejére. Miközben azt találgatta, hogy hogyan jusson be, a távolból robbanás hangját hallotta, majd elkezdett abba az irányba rohanni. Nem értette, hogy miért fut, a barátja nem ott volt, az oldala is szúrt már, de valamiért muszáj volt futnia. A lábai szinte maguktól mozogtak, a lány akarata ellenére. Amikor odaért, a sikátorban minden lángokban állt, több dolog felrobbant, és rengetegen menekültek. Amikor Yuriko meglátta, hogy ki az okozója, ijedtében hátra lépett egyet. Tisztán élt benne, hogy nem sokkal korábban mi is történt.

- Pont megfelel a méretetek... Nyugi van, csak megszállom a tested...

- Deku, bírd ki, mindjárt sikerül!

- Fölöslegesen próbálkozol, nem tudsz megfogni.

- Engedd már el!

A szemei élénk sárgás zöld árnyalatot vettek fel újra, a kezei pedig remegtek a félelemtől. Úgy érezte, hogy tennie kellene valamit, de képtelen volt rá.

 - Mégis mi a fenét csinálnátok a vizsgán, semmilyen képességetek nincsen! Képességek nélkül ti még szimpla segédnek sem volnátok jók!

- De ha Bakugou-nak mégsem lenne igaza, akkor...- motyogta Yuriko, de újabb emlékek jelentek meg előtte.

- Te is... Olyan vagy?