SasuSaku: Az elfeledett bűn

20. fejezet

Sasuke:

A forró víz pillanatokon belül elhűlt, a felszínén jéghártya kezdett megjelenni. Sakura mély levegőket vett, majd lélegzete egyre szaporábbá vált.

- Sakura nyugodj meg! - próbáltam megérinteni a vállát, de kitért az érintés elől - Elmondom az igazat! - határoztam el végül magam.

Nem folytathatom ezt tovább. Ha lerántom az igazságot, akkor talán jobban elfogadja és megérti, hogy miért is vagyok ennyire védelmező vele.

- Amikor az emberek világában voltunk, akkor egy új ellenség tűnt fel, kik az erődért akartak volna elrabolni téged. Az étteremben mikor ráébredtél, hogy ki is vagyok valójában, az elfojtott erőd a hatalmába kerített és elvesztetted az önkontrollodat - A döbbenettől elakadt a lélegzete - Nem sérült meg senki - előztem meg a kérdésével.

A jegesedés folyamata leállt, minden erejével a szavaimra koncentrált.

- Az angyalok üldöztek téged, de itt biztonságban vagy. Ide nem tudnak lejönni. - Hatalmasra tágultak pupillái, őszinte döbbenetet váltott ki belőle, hogy léteznek angyalok.

- Ha tényleg nem tudnak lejönni és biztonságban vagyok, akkor mire fel ez a hatalmas óvatosság? - fonta keresztbe karjait maga előtt.

- Az angyalok nem tudnak lejönni, de képesek embereket irányítani - ejtettem ki sötéten, Sakura felfogta, hogy ez mit is jelent. Ők le tudnak jönni. - Mi nem ölhetünk embert, de ha az életetek veszélybe kerülne, akkor nem haboznék újra megtenni - állítottam magabiztosan, viszont Sakura arcára félelem ült ki.

- Ne! - ugrott a nyakamba és szorosan ölelni kezdett.

A fürdővíz kezdett felmelegedni, a jéghártya elolvadt.

- Nem akarom újra azt átélni - Sakura vállába fúrtam a fejem. Az érzelmi kitörése miatt ereje felett elvesztette egy kis ideig a kontroll, de most nem volt annyira durva a helyzet, mint az emberek világában.

Most újra ura volt erejének.

Sokáig ölelkeztünk ebben a pozícióban, így nem láthattam, hogy Sakurában milyen változás ment végbe ezalatt a néhány perc alatt.

- Nem fogok ellenkezni többet az óvintézkedések ellen - suttogta - Csak a javunkat akarod szolgálni. - Elhúzódott, arcára egy gyengéd mosoly kúszott, de mégis volt abban valami fájdalmas.

- Tudom, hogy mennyire vártad a kimozdulást - kezdtem bele - Tudom, hogy lemondásokkal jár így élni, de erre csak addig lesz szükség míg a fenyegetés fennáll - ajkai egy pillanatra megremegtek.

- Nem élhetük burokban éveken át. Van egy olyan érzésem, hogy addig nem fognak nyugodni míg meg nem szerzik azt, amit akarnak. Jobb lenne megelőzni a problémát mielőtt mészárlás alakulna ki. Készen állok az oldalatokon harcolni! - felelte komolyan.

Pont ezt akarom elkerülni, a fenébe is! Nem akarom, hogy megismétlődjön az, ami hét évvel ezelőtt!

- Nem kell mindet terhet egyedül cipelned - folytatta tovább - Ha mindannyiótok erejéből örököltem, akkor edzéssel irányítani tudom azt és... - félbeszakítottam, hallani sem akartam erről!

- Arra nem lesz szükség, kézben tartom a helyzetet! - válaszoltam rá talán kissé hidegebben mint akartam. Sakura arca megfeszült - Sakura állapotos vagy! A közös gyermekünket hordod a szíved alatt, nem hiányzik még egy Kaguyás eset! - próbáltam tovább győzködni az igazamról. Ezúttal bízza rám a világmegmentő hadműveletet, az én feladatom megvédeni a családom!