SasuSaku: Az elfeledett bűn

45. fejezet

Sakura:

El is teleportálhattunk volna, de olyan hogy biztonságos hely nem létezik jelen pillanatban az Alvilágban. Ikuma felé egy apró biccentéssel jeleztem, hogy készen állok a harcra. Gyakorolnom kell a képességeimet és azt csak éles helyzetben tudom fejleszteni.

- Mit látnak szemeim! - vált ki egy nagyobb szörnyeteg a csoportból. Tekintete megállapodott Ikumán, míg engem csak egy futópillantásra méltatott - Eljött a bosszú ideje nővéreim! Végre megbosszulhatjuk a Királynő elárulását! - villant gonosz fényben a szeme.

A férfi alig észrevehetően megfeszült mellettem.

Az Arachnosok nyálelválasztása megindult a levegőben terjedő vérszag miatt. A köves talajra cseppenve a kőzet sisteregni kezdett. Nem voltak számomra idegenek a pókszörnyek képességei. Mind távolsági és közelharci támadásaik veszélyesek voltak. Egyetlen gyenge pontjuk, hogyha a szemei közé célzok vagy esetleg egy gyors támadással lemetszem a fejét.

Általában abba minden szörny bele szokott halni.

Az adrenalin lüktetett ereimben, a gondolataimat a csata kezdete töltötte ki. Nem tudtam koncentrálni a képességeimre, hogy a valóságban is megjelenjenek.

- Minden rendben lesz - suttogta halkan Ikuma - Képesek vagyunk rá.

A férfi biztató szavaira volt szükségem, hogy megnyugodjak. Nem ezért edzettem, hogy most megfutamodjak. Bizonyítanom kell istennői rátermettségemet az Alvilág megvédése érdekében.
Hinnem kell, hogy képes vagyok rá!

Három szörny indult meg egyszerre habzó csáprágókkal felénk, míg hátulról ragacsos pókhálókat kezdtek lőni felénk. Azonnal észbe kaptam, a földre dobbantottam és egy embermagasságú pajzs nőt ki a földből, melyek felfogták a hálókat. Szavak nélkül is megértettük egymást Ikumával.

Ő foglalkozik az előttünk levőkkel, köztük a nagyobb termetű Arachnossal is, míg én a hátát fogom fedezni. A férfi felugrott a levegőbe, és újabb adag pókháló repült a szélrózsa minden irányából. A szél segítségét hívtam és kezemmel elsöprő mozdulatot végeztem a levegőben, így a hálók visszarepültek a feladóknak. Egy páran beleragadtak, de pengekarjuk segítségével eltávolították az akadályt. Azonban voltak ketten, akik nem tudták időben kibogozni magukat, hisz a férfi pengéje gyorsabb volt.

Két fej gurult le a földre.

Már csak tízen vannak hátra.

- Boszorkány! - morogta a nagyobb Arachnos - Ő reá cserélted feleséged - csöpögte maró gúnnyal.

A férfi hideg aurája megváltozott. Ikumát nem lehetett könnyen kihozni a sodrából, de a szörnynek sikerült. Csak egy hajszál választja el attól, hogy ne veszítse el a hidegvérét.

A Királynő gyilkosaként hivatkozott rá, a szörnyek tudnak a tragédiájáról és Ikuma reakciója a sértésre...
Itt valami mélyebben meghúzódó dolgot sejtettem.

Nem merengtem tovább, hisz tőlem jobbra kivágott az egyik dög és sebesen iszkolt felém. Penge karját emelte, hogy fejemet elválassza a törzsemtől. A Sharingan ösztönösen aktiválódott és könnyedén hárítottam a halálos csapást. Mivel teljes testtel a szörny felé fordultam a hátam védtelen maradt. A számításaim helytállóak voltak, hogy hátulról próbáltak volna ragacsos hálóval elkapni, de a levegő rezdülése elárulta tervüket. Szabad kezemmel generáltam egy kis fuvallatot és a csapdába nem én, hanem egy társa esett, ki épp Ikumára próbált volna rátámadni.

Újabb ormótlan kiáltás hallatszódott Ikuma oldala felől. Támadása újabb két áldozatot követelt.

Nem is állunk olyan rosszul. Kezdtem beleélni magam a szituációba, és szabadjára engedtem a kreativitásom. Két szörnyet nekem is sikerült kiiktatnom két tüzes nyílvesszővel, ami pontosan a szemük közé fúródott.