A DÉMONI KÖR 2. ÉVADA
Hét év.
Pontosan hét év telt azóta, hogy Haruno Sakura a kisfiával a karjaiban elhagyhatta a kórházat és a mai napig képtelen elfogadni a vele történteket. Tsunade nem árult el a titokzatos férfiről semmit, aki hét évvel ezelő...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fagyos szél belekapott a fekete csuklyába, kis híján letépve az idegen arcáról az álcát. Leugrott az antennáról és Konoha legmagasabb pontjáról tekintett le a nyüzsgő városra. Maga mögé nézett, az átjáró gombostűfejnyi méretűre zsugorodott mögötte. Még mindig megviselte erejének hiánya, utoljára hét éve járt itt, de az a pár nap, amit akkor itt töltött eléggé megviselte a szervezetét. A férfi a zsebébe nyúlt, és markát összeszorítva előhúzott belőle egy apró dolgot. Külső szemmel csak szemetet lehetett látni a tenyerében, de számára kincset ért a ragasztószalaggal összetartott törött ceruza. Keserédes emlék fűzte hozzá.
Megrázta a fejét, most nem szabad nosztalgiáznia. Küldetése van, az ideje pedig vészesen fogytán van.
Meg kell találnia Sakurát, mielőtt Ő találná meg.
Kinyújtotta a végtagjait és megrázta magát. Karjai szárnyakká alakultak, lábai apró karmokban végződtek. Szárnyait kitárva felröppent a magasba, majd zuhanórepülésnek vetette alá aprócska testét.
Egy hófehér tollpihe keringőzött a levegőben, ami a felhőkarcoló tetején landolt...
Megtalállak bármi áron! – fogadkozott magában a férfi.
...
Hét év.
Pontosan hét év telt azóta, hogy Haruno Sakura a kisfiával a karjaiban elhagyhatta a kórházat, a mai napig képtelen elfogadni a vele történteket. Tsunade nem mondott a titokzatos férfiről semmit, aki aznap behozta őt vérben ázva az ügyeletre, miután autóbaleset érte őt. Zavarta az amnéziája, olyan érzése volt, mintha erőszakosan kitöröltek volna az emlékezetéből egy félév történéseit. Oly sok éven át kutatott az igazságért, minden pénzét felemésztette az ügyvédek és titkos ügynökök hadai, de senki nem tudott épkézláb magyarázattal szolgálni a vele történtekkel és a megmentőjével kapcsolatban.
Sem a gyermeke apjával kapcsolatosan.
Mások már feladták volna, azonban ő rendületlenül hitt.
Csak egy ígéret tartotta benne a lelket. Egy fogadalom, mely elválasztotta őt a teljes összeomlástól.
Egy nap vissza fogok térni hozzátok! – Sakura pedig hallani vélte ahogy a férfi lágy baritonján suttogja ezt neki.
Sakura évek óta vár a visszatérésre, de a titokzatos Ő még sosem jött el. A nő nem adta fel, valamiért bízott a férfiben. Be fogja váltani az ígéretét. Nem is hitte.
Tudta.
Egy nap el fog jönni a megmentője és választ fog kapni a kérdéseire. Addig is türelmesen vár...
A nő a kórház kapuján kilépve nagyot sóhajtott és beszállt a régi autójába. Akira készségesen segített neki visszaszerezni a rendőrségtől az összeroncsolódott Suzukiját, sőt még a javítás költségeit is ő állta. Nem tudta mire vélni Sakura, hogy mégis a férfibe mi ütött. Régen a nyálát csorgatta utána és mindenéből ki akarta forgatni, most pedig úgy bánik vele, mint egy hercegnővel, csak épp a lába nyomát nem csókolja meg.
