SasuSaku: Az elfeledett bűn

25. fejezet

Sakura:

- Készen álltok? - pillantott sejtelmesen Temari a sárkányok felé.

- Az opál stipi-stopi az enyém - úszott kacagva Ino közelebb hozzájuk.

Hinata a lányok után akart tartani, de megtorpant, amiért én nem követtem olyan lelkesen őket.

- Mi a baj? - érdeklődte barátnőm.

- Hinata ez biztos, hogy biztonságos? - feszelegtem a vízben tovább. A borotvaéles csattogó fogaik valahogy nem győztek meg, hogy én közelebbi ismeretséget szeretnék kialakítani velük. Ráadásul párzási időszakukban lehet nem kellene zavarni őket.

- Ne aggódj! - legyintett aggodalmamra Hinata - Gyere, először megnézzük, hogyan csinálják a lányok, aztán közösen megülünk egyet, majd aztán te is vadászol egyet magadnak. Így jó? - bólintottam.

Temari úgy tűnt, hogy a semmiből előhalászott egy hatalmas legyezőt és a levegőbe felugorva megsuhintotta kétszer az eszközt. Két nagyobb hullám tartott a raj felé, mely így háromfelé széledt. Három tartott Temari felé, kettő Inohoz, hárman ellenkező irányt vettek fel, négyen pedig a felszín alá buktak. Csak reménykedtem, hogy nem fogják megcirógatni talpunkat alulról.

Ino kézjeleket formált és az opálszínű gyilkos tekintete teljesen megváltozott. Ráordított a zöld társára, az pedig teljesen meghunyászkodott. Megállt, majd csak körbe-körbe evickélt, de így is tisztes távolságban maradt tőlünk. Az opál kezes bárányként úszott Ino felé, tekintete ködös volt. Ino felkapaszkodott a tüskéken keresztül a hátára, majd megpaskolta az oldalát és egyre gyorsuló tempóban vágtázni kezdtek a víz felszínén. Eközben Temari sem tétlenkedett, a levegőben lebegett a hatalmas legyezőjén guggolva. Kiszemelt egy korallszínűt magának és afelé suhant. Fegyverét addig suhogtatta, míg külön nem választotta a társaitól, majd mint aki jól végezte dolgát rá is pattant és élvezettel lovagolta meg ő is a hullámokat.

- Ideje egyet nekünk is szerezni - kacsintott rám Hinata, de én még mindig szájtátva maradtam a lányok akciója után.

Mire barátnőmre néztem, ő addigra már aktiválta a különleges szemképességét.

- Jönnek! - mutatott alánk.

Nem voltam elragadtatva, hogy négy sárkány tart alulról felénk.

- Mit fogsz csinálni? - kérdeztem, de idegességemet nem tudtam elnyomni. Hinata csak bátorítóan rám mosolygott.

Tenyerét a víz felszínére rakta, majd felrúgta magát rajta. Teljesen elképedtem. A tenger hullámzó felszínén állt Hinata, mintha csak a parton álldogálna.

- Te is meg tudod csinálni! - A mosolya továbbra is töretlen volt - Amikor gyógyítasz, a tenyeredbe koncentrálod a chakrád. Most ne oda, hanem a talpad felé irányítsd! - Lassan fogtam fel a szavait, de igyekeztem úgy tenni, ahogy javasolta.

Chakrát a talpba - mantráztam magamban.

Hinata megfogta a csuklóm és felhúzott maga mellé. Először szorosan lehunytam a szemem, de rájöttem, hogy felesleges az aggodalmam.

A vízen álltam én is.

- Ez csikis - kuncogtam el magam, ahogy a talpamat a hullámok csiklandozták. A jókedvem gyorsan alábbhagyott, ahogy buborékolni kezdett a víz körülöttünk.

- Maradj szorosan mellettem! - adta ki utasításba Hinata. Eszem ágában sem volt mozdulni mellőle.

Hinata lehunyta szemét, bal karját maga elé emelte, a mutató- és középső ujja az égnek állt, míg a többi behajlítva. Jobb karjával egy félkört rajzolt maga körül. Ahogy kinyitotta a szemét, szinte én is éreztem azt az energialöketet, mely a közelgő támadását fogja kísérni.