SasuSaku: Az elfeledett bűn

18. fejezet

Arashi:

Az emberek világába küldtek engem és néhány társamat, hogy Urunk színe elé vezessük Haruno Sakurát. A démonok azonban megelőztek minket és elragadták őt az Alvilágba.

Félrehúztam a sötétítőt a lakásomban és az utcát figyeltem. Megnyertük az ügyünk mellé az embereket, elhintettük a fejükben, hogy veszélyesek a démonok. Sikerült bizonyítékokat találnom Uchiha Sasuke hét évvel ezelőtti mészárlására és Ikumára is sikeresen rákentem egy gyilkosságot. Én irányítottam a halott maffiavezért, mikor Sakura úrnő után kutattam, de erről a részletről ugye nem kellett tudnia az embereknek.

Fojtott nyöszörgés hallatszódott a hátam mögül. Hátrapillantottam a felébredt túszra. Kezét és lábát kötéllel kötöttem össze, szájába rongyot tettem. A szőke idős nő megfáradt tekintete a földre esett, majd úgy telt meg a mogyoróbarna szempár félelemmel, ahogy felnézett rám.

- Te vagy az egyetlen kapocs, ami a földhöz köti Sakura úrnőt - vetettem oda a fogolynak - El fog jönni, csak azért, hogy megmentsen téged - jelentettem ki egy számító mosoly kíséretében.

A fogoly nem ellenkezett, hisz pontosan tudta, hogy ez így lesz.

A fogashoz léptem, hogy felvegyem hosszú fekete kabátom, mely eltakarta a hófehér szárnyaimat. Egy kalapot is tettem a fejemre, majd a lakás ajtaját bezártam kívülről. A legközelebbi boltba ugrottam el, hogy valami ennivalót vegyek a túsznak, hisz holtában nem sok hasznát tudom venni.

- Arashi! - szólított meg az egyik női beosztottam a bolt melletti szűkös utcában. Az aranyhajú angyal levette a napszemüvegét, szeme akár a folyékony tűz, minden mozdulatából áradt az elegancia.

- Ruby - ismertem fel és közelebb álltam hozzá - Megtaláltátok már? - törtem a lényegre.

- Az átjáró után még zajlik a kutatás, azonban tudjuk ki ölte meg Aot - Ruby egy pillanatnyi szünetet tartott - Kakashi - ejtette ki undorral az áruló nevét.

- Kakashi - szorult a méregtől ökölbe a kezem - Alaposan meg fogja bánni a testvérünk halálát és még azt is, hogy ez a korcs a világra jött - A nő kezemre tette a kezét, dühöm csillapodott valamelyest.

- Azonnal jelentek ha megtaláltuk az átjárót - Ruby felvette a napszemüvegét és elindult az ellenkező irányba.

A frissen sült péksüteményre pillantottam, mely kihűlt a beszélgetésünk alatt. Elindultam a harmadik emeleti lakásomba, hogy megetessem a túszt. Komótosan másztam fel a lépcsőn, amikor csörömpölést hallottam meg a búvóhelyemről. Mintha ablaküveg tört volna be. Rögtön megkétszereztem a lépteimet és szitkozódtam, amiért a bejárati kulccsal kellett még vacakolnom.
A nő fájdalomtól fojtott nyögéseit hallottam meg bentről. Nem érdekelt az ajtó, vállal nekifeszültem és az azonnal ki is dőlt a helyéről. Fel sem érkeztem dolgozni a látványt, testem ösztönösen cselekedett.
A betört ablaküveghez rohantam és visszarántottam a halál torkából a megkötözött nőt, ki már félig a levegőben lógott. Pont időben érkeztem meg.

A nőt a legtávolabbi sarokba raktam le az ablaktól, ki végig rúgkapált és szabadulni próbált volna tőlem. Sírt és nyöszörgött, arca véres volt. Amint leraktam hoztam egy vizes törölközőt, hogy ellássam a sérüléseit.

- Az öngyilkosság bűn - kezdtem bele csendesen - Megszentelt földbe nem kerülhet a holttested és lelked megakad a köztes dimenzióban. Nem nyersz bebocsátást Kami országába - fájdalomtól megtört tekintettel nézett fel rám - Elképesztő az emberek ostoba ragaszkodása. Megölnéd magad, csakhogy ne tudjuk Sakurát kicsalogatni - leoldottam a szájáról a rongyot, hangos köhögésbe kezdett a nő.

- Az egész alvilág haragját kivívjátok magatok ellen - köhögte rekedt hangon. 

Gúnyos grimaszba torzult az arcom.

- Ez a célunk. Hogy megmutassuk az embereknek, milyen pokolfajzatok is ők.

- Az egyedüli pokolfajzatok azok ti vagytok! - sziszegte haragosan. Megragadtam az arcát és elég közel hajoltam hozzá. Azt akartam, hogy emlékezzen minden szavamra.

- Egy megtévedt gyermek, ki hisz a bűnösök ártatlanságában. Szánnivaló! A démonok, kiket oly nagyra becsülsz fajod eledelül szolgált még az ősi időkben. Nem kell mesélnem, hisz magad is szemtanúja voltál Uchiha Sasuke pusztításának. Szent szerződést szegett meg az Alvilág ura, mi nem maradhat következmények nélkül.

- Miért pont most jöttetek ítéletet végrehajtani, miért nem hét éve? - elengedtem az arcát és leültem vele szemben. Nem volt jobb dolgom, minthogy őt figyeljem és várjam a jelentéseket, szóval megosztottam vele az információimat.

- Meg kellett várnunk míg Kaguyát végleg elintézik és megérik az idő a cseresznyevirágzásra.

- Sakura... mi köze ennek Sakurához? - az emberek oly türelmetlenek, csak a lényegre törekszenek.

- Nagyon rövid és érthető verzióban elég annyit tudnod, hogy egy existennő halálával megszületett az új és az erejének beérésére kellett ennyi ideig várni - a nő döbbent arckifejezése arra engedett következtetni, hogy összerakta a képet.

- Szóval Sakura... egy istennő lett? Ezért keresitek? Meg akarjátok ölni? - bombázott le a kérdéseivel.

- A válaszok sorjában: Igen, igen és nem. Nem az alvilághoz tartozik, erejét megfelelő kontroll alatt kell tartani.

- És ezt nem lehetne békésebb úton elintézni? - hangja magasabb oktávot ütött meg.

- A démonok leigázása is a tervünkben szerepel - feleltem lazán.

- És az emberek lesznek a ti katonáitok. - vádlón szólt hozzám. El kellett ismernem, hogy jól vágott az esze a nőnek.

Egy pillanatra lehunyta a szemeit a nő. Amint kinyitotta már nyoma sem volt félelemnek csak csökönyös magabiztosságnak.

- Rossz ellenfelet választottatok magatoknak! Uchiha Sasuke világokat képes felforgatni, ha Sakura bajba kerül.

- Az a nő a legnagyobb gyengesége az Uchihának. Nem lesz ellenfél számomra - jelentettem ki magabiztosan.

A nő csak a fejét csóválta.

- Tévedsz. Az a nő a legnagyobb erőssége - nem álltam le vele vitatkozni, ráhagytam.

Begyógyítottam a nő sérüléseit, majd eszembe jutott, hogy miért is indultam el valójában. A nő kezeit eloldoztam, míg megette a reggelijét, majd a lábát is, hogy a fürdőben elintézze dolgait.

Egy kis varázslattal rendbe hoztam az ajtót és az ablakot, majd leültem olvasni. A tizedik oldal körül kopogtató hang riasztott fel, rögtön letettem a könyvet és a hang forrásának irányába indultam. Egy galamb ült a párkányon, azonnal ki is nyitottam az ablakot. Leoldottam a lábáról az üzenetet, mely kifejezetten súlyosnak bizonyult egy egyszerű levélhez képest. Kinyitottam, és a felhajtott pergamenből egy vékony megszentelt tőr esett ki.
Felsőbb utasítás érkezett.

Térdeim kissé megremegtek a sorok olvastán, a döbbenettől helyet kellett foglalnom.

Sakura úrnő méhében egy szentségtelen élet fogant meg, amitől e szent tőrrel tudom megszabadítani.
Nem vagyok híve a csecsemőgyilkosságoknak, de a nagyobb jó érdekében cselekszem. Nem születhet több olyan áruló, mint Kakashi...

A fegyvert ahogy megforgattam a kezemben, a rúnák fehér fénnyel ragyogtak fel, mely bevilágította a sötét szobát.  A tőrt ezután a kabátom belső zsebébe mélyesztettem.

Elfogadtam a küldetést.

Beindul a buli hamarosan :D