SasuSaku: Az elfeledett bűn

41. fejezet

Sakura:

Ikuma még másnap reggel is mozdulatlanul feküdt a kanapén. A férfi karja lelógott és Hikari a fejét ingatta jobbra-balra, mintha csak azon gondolkozna, hogy melyik irányból lenne érdemes leharapni a férfi kézfejét.

- Hikari! - szóltam rá kissé erélyesebben, mikor már a fogait kivillantotta. Megállt a mozdulatban, majd durcásan elvonult a sarokba.

Szedtem ki egy tálba neki tegnapi maradékot és élvezettel enni kezdett. Megfeledkezett Ikuma kezéről legalábbis egy ideig biztos.

Bekaptam pár falatot, sokat nem tudtam enni reggelire, hisz a sok mozgás miatt hamarabb köszönt vissza volna a torkomon, minthogy megemésszem a tápanyagot.

Kakashi üdén libbent ki az ajtón velem ellentétben. Az állandó izomfájdalomhoz már kezdtem hozzászokni, de a tegnapi nap az a szokásosnál többet vett ki belőlem. Azonban nem mutattam ki a gyengeség jeleit, edzenünk kell!

A feladat egyszerűnek tűnt. A földből kellett egy darabot kiemelnem és egy masszív pajzsot formálnom belőle. A tegnapiból tanulva egy kisebbet dobbantottam a földre és egy emberméretű fal állt meg előttem. Kakashi megsorozta a támadásaival és egyre többet ki tudtam védeni. Megtaláltam az egyensúlyt, hogy mennyi chakrát kell használnom, hogy a fal egyben maradjon és ne robbanjon atomjaira.

Ezután a férfi kitalálta, hogy mozgó célpontokat kell megvédenem. Aktiváltam a Sharingant, hogy a támadások helyzetét be tudjam mérni és a megfelelő helyekre tudjam a pajzsot idézni. Nekem a kezes technika nem jött be, mindig a lábammal dobbantottam a védelem biztosításához, ami elég sikeresen is működött. Ebéd környékére már egész jól ment a koncentráció megoszlása, hogy ne csak magamra, hanem a környezetemre is figyeljek. Ebéd után a következő feladat egy éles helyzet szimulálása volt szigorúan csak alkotási technikákkal. Kakashi támadott tüzes nyilakkal és én védekeztem. A férfi kemény ellenfél volt, a Sharingan nélkül nem is vettem volna észre a tökéletes mozgásában a rést. Megragadtam az alkalmat és ellentámadtam.

Fenn tudtam tartani a védelmet és támadni is tudtam egyszerre. Komoly koncentrációt igényel a folyamat, és ez csak bonyolultabb lesz mikor bejön a többi elem is. De nem adtam fel!

Két óra magasságában ettünk aztán egy rövid pihenő után folytattuk az edzést, viszont már a szél elemmel.

- Megtanítom Sakura-samát a repülésre - kacsintott rám.

Gyerekként álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne repülni és kiszakadni abból a helyzetből, amiből jöttem.

- A talpba kell koncentrálni a chakrát, aztán... - Kakashi talpa körül meglibbent az a pár szál fűcsomó, ami borította a kopár vidéket, aztán játszi könnyedséggel sétált a levegőben.

Mintha csak lépcsőn lépkedne felfelé.

Az állam már megint a talajt súrolta. Kakashi mindig meg tudott lepni a bemutatóival.

Nem restelkedtem én sem. Chakra a talpba, majd séta fel.

Hát ez elméletben nagyon jól hangzott, de nyilván nem úgy történt, ahogy elképzeltem. Ahogy a lábam a levegőbe emeltem és ráhelyeztem volna a testsúlyom, arccal előre borultam volna, ha a férfi karjai nem tartottak volna meg. Zavartan igazgattam vissza a kiszabadult tincseket a kontyomba.

- Alkotás - suttogta a fülembe - Hinni kell benne. Hunyja le a szemét, hogy lássa azt amit kell. - Ezt a tanácsot kicsit abszurdnak éreztem. Nem pont a levegőben a semmin állva akarom lehunyni a szemem.