SasuSaku: Az elfeledett bűn

43. fejezet

Sakura:

Fél órája sétálhattunk a szurdok alján, amikor Ikuma az oldaltáskájából elővett egy tekercset. Megharapta az ujját és fekete vérét végighúzta a pergamenen, melyből egy pukkanás kíséretében fegyverek hullottak a földre.

A kétélű lándzsán megakadt a szemem. Ikuma felcsatolta a tőröket, a lándzsát pedig a kezembe nyomta.

- A tiéd - közölte szűkszavúan. Gyönyörű megmunkált darabról volt szó, súlyban és hosszúságban tökéletesen passzolt hozzám - Ezzel harcolsz a legjobban.

- Köszönöm - szorítottam magamhoz a fegyvert.

Hamarosan életeket fogok ezzel kioltani, méghozzá emberek életét. Azokét akik között hosszú éveken át éltem. Ilyen szempontból én is árulónak számítottam, a saját fajomat fogom lemészárolni.
Nem... én már nem tartozom közéjük. Amit az emberektől kaptam az csak gyűlöletet és félelmet szított a szívemben.  Az egyedüli kinek élete számít még az Tsunade-samaé, ki kihúzott a gödörből, ki állandóan összerakott egy-egy meccsem után. Nagyon reméltem, hogy ő jól van és sikerült az angyalok inváziójától megmenekülnie.

- A villám elem támadó stílust képvisel, precíz chakrakontrollt igényel, hogy a villám ne a testeden keresztül haladjon és égessen szénné - Ikuma egy percre sem állt meg, hanem sétálva magyarázta azt, amit eddig is tudtam.

A férfi lassítva megmutatta a kézjeleket, amiket Kakashi ellen használt, amit gyorsan memorizáltam is.

- Szóval hasonló mint a tűz? - kérdeztem - Mármint fegyvereket idézzek csak villám elemet használva? - Ikuma megrázta a fejét.

- Ahhoz túl instabil a villám. A tűz könnyen formálható, a villám kevésbé, hisz csak pillanatnyi kisülésről van szó. Igazából fogalmam sincs, hogy a villámmal milyen alkotó technikákat tudsz majd használni, de Kakashi bízott benned, hogy rálelsz a válaszra. - Idegesen a hajába túrt. - Csak jobb tanár lett volna - megráztam a fejem.

- Kakashi benned is bízik. Tudta, hogy ketten közösen rá fogunk lelni a válaszra. Különben nem bízott volna rád - feleltem.

Éreztem, hogy megérintették Ikumát a szavaim.

- És a víz? Az könnyen formálhatónak tűnik - elmélkedtem hangosan.

- Valóban. Támadó jutsuk kézjeleit meg tudom mutatni és védekezésre is lehet használni, de hamarosan demonstrálni fogom. Habár kevésbé lesz olyan látványos, mint a fivérem bemutatói.

Amíg sétáltunk tovább, addig játszi könnyedséggel megidéztem a víz elemet, majd próbáltam a fegyverek alakját felvetetni vele, ahogy a tűz elemnél csináltam. Azonban legnagyobb bánatomra nem jelentettek komolyabb fenyegetést. Amint a sziklafalnak ütköztettem a víz elemű dárdáimat, azok csak szétloccsantak, egy karcolást nem ejtettek rajta.

- Hiába könnyen formálható nincs tartása, a chakra ellenére sem tudom masszívabbá tenni - vontam le a tanulságot.

Az utunkat elzárta egy temérdek sziklatörmelék. Ikuma elrugaszkodott és kecsesen egyik szikláról a másikra felugrott a törmelék tetejére. Hikari felugrott a vállamra, majd hasonlóképp követtem a férfit.

A törmelék mögött hatalmas víztömeg duzzadt. A férfi heves kézmozdulatokat tett és a jutsu hatására egy vízi sárkány lövellt ki, melynek pusztító ereje a lehulló sziklafalban elevenült meg. 

- Ne csak bámészkodj! - mordult rám Ikuma, egyből észhez tértem.

A jutsu pont a fejünk felett vitte végbe a pusztítást és a szél elemet megidézve a halálos sziklákat elsöpörtem az útból melyek hangos robajjal csapódtak be távolabb a földbe. Azért reméltem, hogy elég távol vagyunk Sasukétól, féltem, hogy Ikazuchi éles hallásával talán idetalál.