SasuSaku: Az elfeledett bűn

35. fejezet

Sakura:

Egész nap edzettünk Kakashival, estére minden elem használatán végigmentünk. Természetesen sok gyakorlásra van még szükségem, de sikerült ráéreznem hogy miként kell a különböző elemeknél uralkodnom magamon. Fáradtan vonszoltam be magam a kunyhóba, Ikuma fél órája térhetett vissza a vadászatból, aztán neki is állt a vad nyúzásának. Alig bírtam a tagjaimat megemelni, kissé át is voltam hűlve. A félvér férfi gondoskodott rólam, takarót terített a vállamra, míg begyújtott a kandallóban. A lobogó lángok mellé húzódtam, ölemben a sárkánytojást dédelgettem.

Ülő helyzetben elpilledtem, majd arra riadtam fel, hogy a tojás felforrósodott. A takaró lecsúszott a hátamról ahogy ijedtemben felugrottam. Rajtam volt Ikuma nyaklánca, ugye nem főztem meg a tojást az erőmmel?! Ugye nem?

A férfiak egyként fordultak felém, nem tudták mire vélni a hirtelen pánikomat. Feléjük fordultam a tojás rángatózott a karjaim között, majd a burok repedezni kezdett. Elakadt a lélegzetem, reménykedve pillantottam fel Kakashira. A néma kérdésemre bólintással felelt.

Tényleg most fog megszületni a kis sárkány!

Ikuma is közelebb lépett, majd gyorsan matatni kezdett a konyhában egy edény után. Ahogy visszatért, az edény meg volt töltve a vad vérével. Óvatosan mögém csúsztatta.

- A sárkányok tej helyett vért isznak - magyarázta.

Nem lepett meg különösebben a dolog. Szinte gyermeki örömmel vártam, hogy kibújjon a héj mögül az aprócska lény. Tisztában voltam, hogy a sárkányok nem háziállatok, hanem vad ragadozók, de nem féltem tőle. Tisztességgel felnevelem, aztán az útjára bocsátom. Tartozom ennyivel az anyjának, akit megöltem.

Egy darab levált az emeráld tojás héjából, ami hangosan koppant a fadeszkán. Izgatottan vártam, hogy előbukkanjon a sárkány feje a tojás mögül. Egyre nagyobb repedések jelentek meg a tojáson és majdnem kiesett a kezemből, amikor a sárkány szárnyai átütötték a másik oldalt. Kaparászó és ütlegelő hangokat hallottam odabentről, majd a fejével átszakította a védelmező burkot. Nem zavart, hogy nyálkás teste teljesen eláztatta a felsőmet, gyengéden öleltem magamhoz maszatos kis testét.

Kakashiék lélegzetfojtva figyeltek minket.

Letérdeltem, majd az ölembe fektettem az aprócska lényt - ami nem is volt olyan apró, hisz egy emberszülötthöz képest nagyobb volt - és a takaróval elkezdtem tisztogatni a magzatburoktól.

A színét a nyálka miatt szürkére saccoltam, de amint megtisztítottam egy hófehér testű sárkány sírt fel panaszosan az ölemben. Fejét felemelte, szemeit rám függesztette. A vörös szempár rabul ejtette a tekintetemet, óvatosan simogatni kezdtem a szárnya tövénél, aztán a nyakán át eljutottam a feje búbjáig is.

Úgy idomult a tenyeremhez, mint a kutyák szoktak az emberek világában.

- A bevésődés megtörtént - fújta ki a levegőt Ikuma - Sakura a sárkány ezentúl az anyjának tekint téged - Nagyon boldog voltam, gyönyörű teremtés volt. Fejét a vállamra fektette, majd hevesen szimatolni kezdett.

Kis izmai megfeszültek, koncentrálni kezdett. A sírást hörgés váltotta fel.

Megérezte a levegőben terjedő vér szagát.

Olyan gyorsan és fürgén mászott fel a vállamra és ugrott le onnan, mintha az ösztönei felülírták volna a kezdeti botladozásait. Alig öt perce van világon, de már úgy lefetyeli a vért, mint macska a tejet. Olyan mohón itta, hogy félrenyelt, majd egy kis füstfelhőt köhögött fel.