SasuSaku: Az elfeledett bűn

49. fejezet

Sakura:

Eljött az indulás ideje. Felvettem Ikuma nyakláncát és a két örökös felvette a madár alakját. Széthúztam a táskámat és még elkaptam a rezignált tekintetüket.

- Nincs vita - néztem rájuk a legszigorúbb tekintetemmel.

Beleröppentek a táskába és próbáltak minél kisebbre összehúzódni, hogy minél kevesebb helyen kelljen érintkezniük egymással. A táskának volt még egy külön rekesze, de oda Ino fog majd kerülni. Hikari kíváncsian pislogott rám, szomorú pillantást vetettem felé. Egy szoros ölelést és egy búcsúpuszit nyomtam a fejére.

- Gomen... - Hikari megérezte  szomorúságomat és nyöszörögni kezdett - Ikazuchi fog rád vigyázni egy darabig. Ígérem vissza fogok térni! -  A kis sárkány a fejét szorosabban hozzám dörgölte, fájó szívvel ugyan de kibontakoztam az ölelésből.

- Sakura-sama? - közelített meg Kakashi és én bólintottam egyet.

Készen álltam.

- Ikazuchi vigyázz Hikrarira! - intéztem szavaimat Sasuke sárkányához, kiben az anyai ösztönök felébredtek és azonnal gondozásba vette az én drága sárkányomat.

Nem tudom mennyi időt vesz majd igénybe a visszatérésünk, de egyben biztos voltam. Vissza fogunk térni, ez nem kétséges.
Kakashi megérintette a vállamat és elteleportáltunk az átjáró közelébe, ott ahol az Akatsuki állomásozott. Kisame fogadott minket, a vállán lazán átvettette a húsbárd méretű kardját.

- Az éjszaka két nagyobb megmozdulásuk volt, de visszavertük őket - jelentette ki a kék bőrű férfi büszkén. A tekintetembe egy kis riadalom szökött, de Kisame olvasott az arcomról. - Nem veszítettünk el senkit a csata alatt. - Megkönnyebbült sóhajt hallattam, a férfi tekintete a medálomra siklott.

Értetlenül meredt rám.

- Hosszú történet röviden, hogy Ikuma nyakláncával rejtve tudok lenni az angyalok előtt - feleltem meg a fel nem tett kérdését.

- Így már érthető, hogy Sasuke miért nem nyiffantotta ki Ikumát egyből - indultunk meg közben és haladtunk a fák lombja között. - És milyen érzés? - kérdezte Kisame - Emberből lettél féldémon és most istennő vagy. Milyen?

A csípőből jött válaszomat megtartottam magamnak és kicsit szofisztikált stílusban feleltem meg a kérdését.

- Mintha belelöktek volna a képességek végtelen tárházába. A lehetetlen is megvalósítható válik tenyerem alatt.

- Tán ezt jelenti istennek lenni? - elmélkedett Kisame.

- A teremtés és a pusztítás a lényemhez tartozik. Viszont nem kell buzgó imát zengeni, hogy megvédjem az otthonomat és családomat. Isteni erő nélkül is ezt tettem volna.

Kisame elmosolyodott.

- Sasuke piszok szerencsés, hogy idehozott hozzánk. Végre egy értelmes lény, akinek nem száll a fejébe a hatalom és nem őrül meg a szerelme elvesztése miatt.

- Kisame mielőtt örömódát zengenél, amiért nem vagyok Kaguya, inkább azt javaslom várjuk ki a végét.

- Olyan őrzőkkel körülvéve, mint Kakashi, Sasuke, Ikuma és Ino én ezer százalékban biztos vagyok, hogy sosem leszel olyan mint Kaguya - rántotta meg a vállát.

Jól esett a férfi őszintesége.

- Mindjárt ott vagyunk - szólalt meg újra egy kis csend után.