SasuSaku: Az elfeledett bűn

31. fejezet

Sakura:

Sok chakrát ki fog venni belőlem a teleportálás, de muszáj indulnom. Ikuma szerint ebben a pillanatban érkezhetett meg Naruto és Sasuke a szigetre, hogy kifaggassák a lányokat a délutánról. A háló minden részletét felelevenítettem magam előtt és éreztem, hogy testemet elnyeli az örvény, majd ki is dobott a kért helyen.

Megszédültem, tényleg rengeteg energiát felemésztett az utazás. Még szerencse, hogy az asztal pont kézhez esett, így nem a földre zuhantam. Pár pillanatnyi szusszanást engedélyeztem magamnak, aztán hevesen kutatni kezdtem a cuccaim között a nyaklánc után. Az áttetsző kristálymedált magamhoz kaptam és épp időben süllyesztettem a zsebembe.

Az ajtó nyílott, a szívem hevesen a torkomban dobogott. Mintha pont rajtakaptak volna, de senki sem tudja mit tervezek.

- Daisuke? - kérdeztem elhaló hangon, ahogy a kisfiunk a párnáját szorítva jelent meg a hálónk előtt. Gyorsan rendeztem vonásaimat - Mi a baj? - kérdeztem kedvesen, izzadt tenyerem megtöröltem a nadrágomban.

- Rosszat álmodtam. Apa hol van? - bújt be kíváncsian.

- Sétálni. Ki kell kicsit szellőztetnie a fejét - vágtam rá az első észszerű füllentést, mi eszembe jutott.

Daisuke bejött, én pedig szorosan megöleltem.

Ez a búcsú ölelésem, hosszú ideig nem fogjuk egymást látni. A szemem könnybe lábadt, de igyekeztem elhessegetni a negatív gondolatokat. Érte is teszem, amit tenni készülök. Az éjjeliszekrényen pihent a nyakláncom, majd egy zseniális ötlet jutott eszembe.

- Gyere! - vontam gyengéden az ágyhoz közel.

Lábaim még remegtek, sosem titkoltam jól az idegességem. Leültem az ágy szélére, majd Daisuke nyakába akasztottam a láncomat.

- Ez segít megvédeni a rossz álmoktól és a rossz fiúktól is egyaránt.

- De nekem is van Uchiha medálom - akadékoskodott.

- Azonban ez különleges. Ez fel van vértezve anya szeretetével és legszebb álmokat fogja hozni neked - megpusziltam a homlokát. Álmosan dörzsölgette a szemét, majd egy jó éjt puszi után visszament a hálóba.

Megtöröltem arcomat, zokogásomat elfojtottam. Egy zsákba összekészítettem a ruháimat, amit a fürdőszoba egyik szekrényében rejtettem el. Utáltam magam, amiért becsapni készülök mindenkit, de ez az ő érdekükben is történik. 

Sötét felhők gyülekeztek az égen, pontosan a sziget felől láttam csoportosulni a vihar magját. Nincs elég chakrám, hogy egyből odateleportáljak.

Első lépésben a déli partra koncentráltam magam, az orromat facsaró bűz ütötte meg. A tenger rothadó főtt halakat sodort a partra, amiket még délután sikeresen megfőztem az irányíthatatlannak vélt erőmmel. A tenger egyre nagyobb hullámokat vetett, nem volt kérdéses, hogy ki miatt történik ez.

Tehetetlenül álltam és vártam, hogy erőre kapjak. Csak én tudom megállítani Sasukét.

Közben mindent átgondoltam, a fedősztorimat hihetőnek gondoltam. Ahogy az utolsó csepp chakra is a helyére csobbant, hezitálás nélkül a szigetre koncentráltam magam. Azt hittem összeesek, de pont előttem volt Sasuke.

Átkaroltam és a világ legnagyobb hazugságát suttogtam neki.

- Minden rendben lesz - villám hasított át az égen.

A negyedik elem. Az árulás.

Egy pillanatra úgy éreztem, hogy lebuktam, de senki sem mutogatott rám ujjal, hogy miattam villámlik. Mindenkit elöntött a megkönnyebbülés, és Sasuke számlájára írták a cikázó villámokat.