4. fejezet

818 53 30
                                    

Hinata:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Hinata:

Sasuke terve, miszerint a „holnap is betérek, mert itt felejtettem a ruháimat" terve nem jött be, de egyáltalán nem volt csalódott. Magabiztosan sétált ki, tudtam, hogy rokonom tartogat valamit a tarsolyában. Daisuke szomorú volt, amiért ilyen korán el kellett mennie az apjának, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felvidítsam. Sakura elmosogatott, én pedig árgus szemekkel figyeltem az asztalon hagyott tortát. Szívesen megkóstolnám az ízletes tömör gyönyört okozó édességet, nem is értem Sasuke miért nem tud rajongani a desszertekért? Daisuke látta a torta iránti sóvárgásomat ezért lecsent róla egy csokigolyót, és a tenyerében tartotta felém.

Sakura természetesen pont ezt a pillanatot választotta ki, hogy bejöjjön és elrakja a tortát.

- Daisuke! – csukta össze Sakura a kis kezeit – Az állatok nem ehetnek csokoládét, rosszat tesz nekik! – lemondóan lehajtottam a fejem – Mosd meg a kezeidet! – sóhajtotta Sakura, majd miután fia elment rám tekintett – Tudom mi kell neked! – felkapott és ellenkezni sem volt időm.

Nagyon ki akartam szabadulni a karjaiból, ahogy egyre közeledtünk a fürdő felé, de lehetetlennek bizonyult.

- Nem fog sokáig tartani! – a kádba egy hüvelyknyi langyos vizet engedett.

Daisuke elsápadt, segélykérő pillantást vetettem felé. Utálom macskaformámban a vizet, olyan nehezen szárad meg a dús bundám.

- Anya, majd én megfürdetem a cicát! – ajánlotta fel Daisuke, de Sakura szerint akár meg is vadulhatok a víztől és megkarmolhatom, így utolsó mentsváram is csődöt mondott.

Nyugodtan tűrtem, hogy Sakura megmosdasson engem. Még szerencse, hogy Sasuke ezt nem látja, valahogy nem élném túl...

- Holnap jön ki az állatorvos, megkeresi a chipet, így meglesz ennek a szépségnek is gazdija – folytatta Sakura.

- Ha nincs chip benne, ugye megtartjuk? Légysziii Anyaaa! – vetette be Daisuke a hatalmas kiskutya szemeket, amikkel bármelyik felnőttet le tudná venni a lábáról.

- Csak ha egészségesnek találja az állatorvos, akkor maradhat. Megtapogatja, megméri a testhőmérsékletét, szemét is megvizsgálja. Ha minden rendben maradhat.

- Az állatoknak hol mérik a testhőmérsékletét? – érdeklődött Daisuke, és engem is kíváncsi tett a dolog. Azt még valahogy túlélem, hogy végigtaperol egy ismeretlen és megvizsgálja a szemem.

- A fenekükbe helyezik fel. – Megrökönyödtem, nem erre a válaszra számítottam. Azonnal kiugrottam a fürdőkádból és kirohantam a szobából csuromvizesen. Nem érdekelt, hogy mindent összevizezek, de a tudatot nem tudtam elviselni.

Nem, nem és NEM!

Sasuke ments meg kérlek!!!

Sakura:

SasuSaku: Az elfeledett bűnWhere stories live. Discover now