My everyting /SooKai/✔️

Chapter Seven - 1

Kai pov.

-Nem hiszem el hogy megint elvitted a cuccaim! - rontottam be Beomgyuhoz, aki mellesleg a világ legnyugodtabb arckifejezésével pislogott rám vissza az ágyáról.

-Mi? - dörzsölte álmosan a szemeit, míg én a ruhásszekrényhez mentem és kinyitottam azt - milyen cuccokat?

-Nincs meg az egyik pólóm - jelentettem ki, és szememmel keresni kezdtem a ruhák között, de nem találtam meg, bárhol is néztem.

-Vagy tizenöt kilóval vagy nehezebb nálam és fél méterrel magasabb, szóval szerintem Soobinnál keresd - mászott le az emeletről, mire egy pillanat alatt megfordultam és arcába fintorogtam. Bevágtam a szekrény ajtaját és a szoba másik felébe sétáltam, remélve hogy ott megtalálom - talán nincs ruhád? Szívesen adok kölcsön.

-Vagy tizenöt kilóval nehezebb vagyok nálad és fél méterrel magasabb, szóval szerintem semmi hasznát nem venném.

-Már megint min vitáztok? - jelent meg az ajtóban egy álmos Tae, aki Beomgyuhoz hasonlóan dörzsölte a szemeit - ahj, mindig ez van mikor Soobin és Yeonjun nincs itthon. Állandóan veszekedtek-

-Egy hétre mentem el - szakítottam félbe Taehyunt - és a fél ruhásszekrényem hiányzik - méregből megint becsaptam az ajtót, viszont ez most sokkal nagyobbat koppant mint az előbb.

Összehúztam magam, mert az első gondolatom az volt hogy ez most rám fog szakadni, azonban csak simán visszalökte felém, így egy kicsit nyitva maradt. Ránéztem a srácokra, akik meglepődve, hatalmasra nyílt szemekkel méregettek, majd ezt megtörve Tae beállt elém hogy becsukja normálisan az ajtót, de az nála is megakadt.

-Mi a franc - lökött félre Beomgyu - még erre is képtelenek vagytok - ásított bele a szavaiba, és majd' félrelökve Taehyunt lépett mellé, viszont ő sem tudta becsukni.

-Mi lenne ha megnéznéd, mi miatt nem lehet becsukni? - ráztam meg a fejem már-már mérgesen, és kettőjük közé lépve felém húztam a fogantyút.

-Lehet nem kéne a cuccai között turkálnunk - jegyezte meg halkan Tae, de addigra már próbáltam beljebb tolni az összehányt ruhakupacokat, ameddig megakadt valamiben a kezem.

Először csak párszor megböktem az ujjammal, majd pár másodpercre elgondolkodtam azon amit Tae mondott. Nem lett volna helyes kiszedni és megnézni, beleszámítva azt is, hogy bármi is ez, Soobin nem véletlenül rejtegeti a ruhái alatt.

Beljebb löktem, mintha nem történt volna semmi, és utána már minden probléma nélkül be tudtam csukni.

-Na? Mi volt az? - tette csípőre a kezét Beomgyu, miközben mérgesen méregetett.

-Nem tudom, pont kitakartad a fényt - jelentettem ki Beomgyuéhoz hasonló, bunkó hangsúllyal, majd vállat rántottam és félreálltam.

-Lehet, hogy a ruháidat a szennyesben kéne keresned - mordult rám, miután megkerültem Taet és majdnem átléptem a küszöböt - egyébként nem tanították meg neked, hogy nem szép dolog más cuccai között turkálni?

-Nem tanították meg neked, mikor kell befogni a szád? - hirtelen fordultam meg, hogy véletlenül se tévesszem el és mélyen a szemeibe nézve üvöltsek vissza rá.

Taehyun egy pillanatra becsukta a szemeit, majd egy nagyobb sóhajt követve tett egy lépést, ezzel beállt kettőnk közé.

-Miért jó nektek, hogy másfél éve időszakonként utáljátok egymást a semmiért? - hunyorított, érdekes arckifejezéssel nézett egyszer rá, egyszer pedig rám, míg nem megállapodott a szeme a padlón és felemelte a tenyereit - csak fejezzétek be és viselkedjetek kultúrált emberek módjára!