My everyting /SooKai/✔️

Chapter Seven - 2

Taehyun pov.

"Összehozzuk ezt a két szerencsétlent"

Yeonjun
Taeeeeee
Beszélj Kaial

Taehyun
Beszélek de nem válaszol

Beomgyu
Beszélgess erőteljesebben

Taehyun
Hu de megmondanám, mit csinálj erőteljesen

Yeonjun
Csak beszélj hozzá
Mit csinál?

Taehyun
Szomorú

Beomgyu
Állj fel és öleld meg baszki

Taehyun
Te felállnál és megölelnéd?

Beomgyu
.
Aha

Taehyun
Ahhj
Mindenki látta

~~~

-Mi a baj? - vontam fel a szemöldököm.

Kai még mindig ártatlanul meredt maga elé, majd pár másodpercet követve válaszolt:

-Semmi - rázott a fején - miből gondolod hogy baj van? - kérdezte monotonan, hangjában unalommal.

-Talán azért, mert fél órája a padlón ülsz felhúzott térdekkel, és magadat összehúzva bámulod a falat? 

Hümmögött, majd homlokát a térdére hajtotta, és még jobban összehúzta magát, én pedig átkoztam Yeonjunt, amiért nekem adta ezt a feladatot.

Persze, fogjuk rá hogy varázsoltam. Igazából csak beszéltem párszor a fejével, és ráébresztettem arra, hogy nem ok nélkül néz évek óta Soobinra úgy ahogy. Az se volt az, hogy minden éjszaka titokban utána sírt, ameddig nem volt velünk, és az se, hogy amióta velünk van minden nap a nyakán lógott.

Csak annyira idegesített hogy mind a ketten annyira vakok és bátortalanok voltak, és nem merték egymásnak bevallani, mert látszott rajtuk hogy akarták, még ha nem is mondták ki. Még mikor azt hittem, hülye vagyok és tuti kitalálom inkább megkérdeztem Yeonjunt és Beomgyut, de ők ugyanezen a véleményen voltak. Beom talán  kicsit segített nekem azzal, hogy minden este Soobinnak sírta ki magát ameddig Yeon valaki mást fektetett, de igazából én foglalkoztam a szerelmi ügyeikkel, és kijelenthetem hogy nem tartanának most itt, ha nem beszéltem volna meg velük.

Persze ez nem baj, és nem volt időpocsékolás ráterelni Kait a jó útra, de néha nekem fájt már nézni ahogy szenvedett. Ameddig együtt voltak nem volt baj, de ha nem volt a látókörzetében már feleannyira se volt jó kedve mint az előtt.

-Nincs semmi baj - nyüszített. 

Szenvedett, de fogalmam sem sem volt, hogy már megint mitől. Hogy nem beszélhet vele, vagy hogy a stúdióban nem láthatja minden percben, igazából fogalmam sincs, de ez sokkal rosszabb volt az óta, hogy megtaláltuk a naplóját.

És igazából ezért találtuk ki Yeonjunnal és Beomgyuval, hogy mindenki kap a hét további napjára egy-egy feladatot, annak érdekében hogy vére lezárhassuk a hónapok óta tartó nyomozgatást és szenvedést, és a végén mindenki boldog legyen a másikkal. Nekem meg nyugalmam legyen...

Megráztam a fejem és feltápászkodtam a földről, majd Kai mellé ültem le. Egy kézzel átkaroltam, mire ő a vállamra hajtotta a fejét.

Kicsit se voltam mérges Yeonjunra, amiért tudta, hogy a lelkizés nem az erősségem, és ahelyett hogy segített volna inkább Beomgyuval szórakozott valamelyik mosdóban. Tényleg, kicsit sem átkoztam el miatta.