My everyting /SooKai/✔️

Chapter Three - 1

Chapter: We Lost The Summer

Beomgyu pov

Hálás voltam azért, mert bárki más lehetett volna a helyemben, de mindenkivel szemben Yeonjunnak én kellettem. Egyszerűen olyan élményeket adott, amik miatt csak boldog tudtam lenni. Mondhatni, a puszta jelenlétével boldoggá tett, az érintéseivel, a csókjairól meg ne is beszéljünk. Minden alkalommal mikor megláttam szerelmes lettem belé, újra meg újra, mintha egy örökös körforgásba keveredtem volna. Minden nap láttam, és minden helyzetben megtapasztalhattam, milyen volt vele lenni, amit szavakkal se bírtam volna leírni. Yeonjun egyszerűen fantasztikus volt.

Volt, hogy máshogy gondoltam. Rendszeresen szívtuk egymás vérét, képesek voltunk úgy viselkedni mintha barátok lennénk, de a vége az lett, hogy az ágyban kötöttünk ki. Boldog voltam. A kemény hétköznapjaim mellett a kikapcsolódást jelentette, azt a személyt, akihez bármikor fordulhattam és akinek bármit elmondhattam. Aki minden nap biztosított arról hogy szeret, és a nap bármelyik órájában fordulhatok hozzá, és ez így is volt. Bármiről volt szó, ő sose hagyott engem cserben, amiért hálás voltam neki és igyekeztem viszonozni, de sose várta el tőlem. Ő volt Choi Yeonjun, a top1 néven ismert tökéletesség egy tökéletes álarc mögött, amit a világ felé mutatott.

A puha ajkaival csókolgatta a nyakamat, az arcomat, a szám, és tovább is ment volna ha nem lett volna rajtam kabát és nem remegtem volna a hidegtől. Aranyos volt tőle, hogy minden helyzetben boldoggá akart tenni, és minden ígéretét betartotta, de arra nem számítottam, hogy a körülbelül fél éve megígért, naplementénél töltött randinkat most akarja megtartani. Most, azaz október végén, egy baromi hideg tél előtt, az évnek abban az időszakában, mikor hűvösebb az idő. Nem mondtam semmit, hiszen ahhoz túl aranyos volt, nem akartam neki elrontani az élményt, de a hideg miatt nem különösebben élveztem. Vele ellentétben.

Még azt is megígérte, hogy egy közeli búzamezőre fog kivinni, hogy a sok kalász között ülve nézhessük a nap utolsó sugarait. Azt is, hogy le fog tépni egyet, és azzal fogja majd simogatni az orromat, sőt, még arra is kitért hogy hoz pokrócokat és megfektet, de arra akkor se került volna sor ha nem lenne hideg. Mármint fúj, belegondolni is rossz az egészbe, és vele ellentétben nekem nem voltak ilyen perverzióim. Igaz, ha rajta múlott volna még a cég legtöbbször használt mosdójában is csináltuk volna, de ebbe nekem is volt beleszólásom.

-Tudod, hogy szeretlek, ugye? - tette fel huszadszorra is ugyanazt a mondatot, továbbra is a bőrömön tartva az ajkait. Nem tudtam volna neki ellenállni, hiszen nagyon aranyos volt, többek között jól is esett hogy ennyire közvetlen, és hogy a mostani randinkat nem egy olyan helyre szervezte ahol van nyilvánosság. Persze lehet azt mondani hogy nekem semmi sem jó, mert még mindig fáztam mint a rosseb, de különösebben tetszett, hogy kivételesen erre is figyelt. Az se érdekelt ha csak az ígéret miatt, inkább elhittem, hogy figyelembe vette azt is amit nem mondtam el neki.

-Én is szeretlek - nyálas. Ez volt az első ami eszembe jutott, és tényleg elgondolkodtatott azon, hogy nekem semmi sem jó.

Sokan mondták hogy nyűgös a természetem, szeszélyes vagyok és kiábrándítóan viselkedek, néha meg is kérdőjeleztem, ilyen jelzők mellett miért tart ki mellettem. A bandán belül is mindig én voltam az, akihez a fanok először dobálták ezeket a jelzőket, de elfogadtam, mert tulajdonképpen igazuk volt. Szerencsénkre még mindig nem esett le nekik, mi volt a háttérben, csak őrülten shipelgettek össze-vissza, úgy, hogy fogalmuk se volt arról, nem jártak messze a valóságtól.

-Egyszer, ha már nem kell a nyilvánosságtól tartanunk, meg fogom kérni a kezed - a kézfejemre simított, de a kijelentése miatt se voltam messze attól, hogy tényleg öklendezni kezdjek.