Véletlen

3. Fémkorlát

"Memories are crumbling like
Dried flower leaves
On my fingertips and under my feet."

* * *

Néhány nappal azután, hogy Chae összefutott Jungkookkal, Tae egy váratlan ötlettel állt elő. Aljas módon egyik reggel, a kocsiban ülve hozakodott elő vele, mikor a húgát vitte az akadémiára a stúdióba menet, mert így Chae nem tudott elmenekülni, és muszáj volt válaszolnia.

- Arra gondoltam, Yeonie, hogy bejöhetnél holnap velem a stúdióba.

Chae összevont szemöldökkel sandított fel a bátyjára. - Be akarsz szervezni táncosnak, mi?

- Miért jössz rá folyton mindenre? - csattant fel a bátyja méltatlankodva, és a combjára csapott. - Ennyire átlátszó lennék?

Chae felnevetett. - Csak ennyire ismerlek. - Aztán elkomolyodott, és visszatért az eredeti témára. - De az, ugye, megvan, hogy még csak most kezdtem el az akadémiát, és nem szándékozom félbehagyni?

Tae összeharapott ajkakkal hallgatott, és meredten nézte az utat. Chae látta, hogy úgy fogja a kormányt, ahogy csak akkor szokta, ha feszült vagy lebuktatták.

- Oppa... - szólt rá mindentudóan. - A szobanövény effketus nálam nem működik, ezt tudhatnád. - Megint a fiú kezére nézett, amelyen az ujjvégek kezdtek elfehéredni. - Meséltél rólam, igaz? És elmondtad, hogy akadémista vagyok. Eltaláltam?

Tae tettetett bűnbánással szívta a fogát. - Lehetséges, hogy elkottyantottam ezt-azt a menedzsmentnek.

- Oppa!

- Mi van? Semmi olyat nem mondtam, amit ne tudhatnának! - fakadt ki, amikor Chae felemelte a hangját. Aztán sóhajtott, és az utat nézve magyarázni kezdett. - Tudják, hogy ideköltöztél, és kérdezgették, hogy miért. Mondtam, hogy az akadémiára jársz és táncos szeretnél lenni, mire rögtön felkapták a a fejüket, és nem szálltak le rólam, amíg meg nem ígértem, hogy beviszlek.

Chae hümmögött, és ő is az utat nézte. Percekig hallgattak. Tae néha-néha a húga felé pillantott, de csak annyit tudott elolvasni az arcáról, hogy erősen gondolkodik. Végül amikor Chae végre megszólalt, Tae nem akart hinni a fülének.

- Jól van. De csak ez az egy alkalom lesz. - Összenéztek, és Chae nyomatékosabban is kijelentette: - Nem fogom félbehagyni az akadémiát, akármit is mond a BigHit, vili? Ez volt a legnagyobb és legféltettebb álmom. Nem fogom a sutba dobni azért, mert egy ügynökség felajánla a szolgálatait. A kedvedért bemegyek, illetve azért, hogy megismerjem a srácokat, de nem leszek idol. - Félmosolyra húzta a száját. - Te sem támogatnád a dolgot.

Tae biccentett. - Ott a pont. - Aztán hálásan elmosolyodott. - Köszi, hugi. Bulis lesz veled a stúdió, már előre érzem - nevetett, amibe Chae is bekapcsolódott, amikor belegondolt abba, amit Tae mondott. Igen, valószínűleg rendhagyó napjuk lesz, ha ő beteszi a lábát az ügynökséghez...

* * *

Délután öt óra volt, ami azt jelentette, hogy Tae még legalább három, de lehet, hogy négy óráig oda lesz. Miután reggel kitette Chae-t az akadémiánál, egyenesen a stúdióba ment. Minden nap ott volt estig, ezért Chae minden nap megpróbált valami elfoglaltságot kitalálni magának. Általában az évfolyamtársaival ment mindenfelé, de mivel ma péntek volt, a legtöbbjük hazautazott, akik pedig Seoulban laktak, mind lemondták, családi programra vagy randira hivatkozva. Ritkán történt ilyesmi, de megtörtént. Chae magára maradt, és ilyenkor szörnyen szenvedett.