Véletlen

20. Vérszomj

"Don't die, don't ask, scream
Not, not today.
Don't kneel, don't cry, raise your hands!
Not, not today."

* * *

Taehyung álmában sem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet az ő húgával. Ez már csak azért is furcsa gondolat volt tőle, mert a családtagok mindig ki voltak téve annak a veszélynek, hogy a rajongók rájuk szállnak, amióta a srácok befutottak.

Szörnyen nehéz volt titokban tartani Chae a személyét, főleg, amióta Seoulba költözött. Most pedig, hogy a Jungkookkal való kapcsolata nyilvánosságra került, Taehyung végképp elképzelhetetlennek tartotta, hogy a lány ne kerüljön a figyelem középpontjába.

A hivatalos bejelentés a hétvégi koncerten lesz. Az elején. Chae nem fog feljönni a színpadra, de a backstage-be ki tudja, mikor törnek be az elvakult rajongók. A biztonság kedvéért egy rakat testőr lesz Chae körül, ami némiképp megnyugtatta Tae-t, de még mindig nem tudott gyomorgörcs nélkül aludni.

Chae erősnek és érzéketlennek mutatta magát, de Tae jobban ismerte őt, mint bárki más. Előadta, hogy minden lepereg róla, de Tae tudta, hogy a lány sokkal törékenyebb, mint amilyennek mutatja magát. Ha nem vigyáznak rá, össze fog törni teljesen. A rajongók nem  fogják kímélni csak azért, mert az ő húga, az meg, ha Jungkook próbálná meggyőzni őket azzal, hogy inkább örüljenek a boldogságának, csak olaj volna a tűzre. Éppen az ellenkező hatást érnék el vele.

Nincs más hátra, mint előre, Chae köré fizikai falat kell húzni, ha nem akarják, hogy bántsák. Azt azonban, hogy a lelke se sérüljön, semmiképpen nem tudják majd megakadályozni.

Tae felsóhajtott. A szobájában ült, és hátradőlve agyalt. Nem tudta, kire haragszik jobban: Chae-re, amiért ilyen felelőtlen és nemtörődöm módon sodródott az árral, Jungkookra, amiért minden tiltás ellenére elcsavarta Chae fejét, vagy önmagára, amiért mindezt hagyta. Ráadásul egy része még titkon örült is neki, hogy az egyik legjobb barátja jár a húgával.

Ám a veszélyt egyikük sem vette komolyan. Látta Chae szemében a félelmet, de ott volt az a lezser "nem fog érdekelni" csillogás is, ami roppantul idegesítette Taehyungot.

- Ostoba - morogta a plafonnak. - Össze fogsz törni. - Lehunyt szemmel megdörzsölte a homlokát. - Az én feladatom lett volna, hogy vigyázzak rád. És én hagytam, hogy belemenj ebbe az egészbe. Nem figyeltem eléggé, nem voltam kellően éber, hogy időben kirántsalak ebből a hülyeségből. - Előre dőlt, és az asztalra könyökölt. - Miért kellett neked éppen Jungkookba beleesned?

Kopogtak, mire felkapta a fejét. - Szabad.

Jungkook lépett be. - Szia, beszélhetnénk?

Taehyung felsóhajtott, és hátradőlt a széken. - Miről akarsz beszélni?

Jungkook a kezét tördelve csukta be az ajtót, és megállt a szoba közepén. - Chae-ről.

Taehyung szemöldöke megmoccant, de nem szólalt meg. Jungkook folytatta.

- Nem akarom, hogy bárki bántsa, de mind tudjuk, hogy ez elkerülhetetlen. Viszont arra gondoltam, hogy mielőtt hivatalossá tennénk mindent, rá kellene venni valahogy, hogy töröljön minden közösségi média fiókot, amilye van. - Amikor Taehyung nem felelt, Jungkook megnyalta az ajkát, és közelebb jött. - Tudod, hogy ez az egyetlen módja - ült le a Taehyung melletti székbe -, hogy megvédjük az utálat nagy részétől. Valamennyit úgyis kapni fog - nyitotta szét a tenyerét -, de ha nincs fent az interneten sehogyan, akkor nem tudják direkt támadni. - Megvonta a vállát. - Ráadásul az arcát sem fogjuk felfedni, így felismerni sem fogják az utcán.