Véletlen

9. Egy üveg bor

"I gently cast a spell,
My heart beats louder than ever,
We're always in this moment."

* * *

Jungkook mosolyogva, fejére húzott kapucnival hallgatta, ahogy a többiek beszélgetnek. Láthatóan megkönnyebbültek, amikor látták, hogy jobban van, és érezte, ahogy a szeretetük átöleli.

Leginkább az az aggodalom esett jól neki, ami Chae irányából érkezett, mert Tae-től tudta, hogy a lány nem igazán szokta megengedni magának a másokért való aggódást, vagy bármilyen más érzelmet. Jungkook csendesen figyelte a mosolygó, hangosan nevető lányt, és magában nyugtázta, mennyire megváltozott attól, hogy ő jobban lett. Emlékezett, milyen falfehér volt, amikor őt bevitték az orvosi szobába. Elmosolyodott a gondolatra, hogy ilyen fontos lett Chae számára az ő állapota.

Egy órával később lassan kezdtek álmosak lenni, és úgy döntöttek, ideje hazamenni. Amikor visszaértek a dormhoz, fáradtan rúgták le a cipőket, és sietve akasztották a fogasokra a kabátokat, hogy mielőbb a konyhába mehessenek vacsorázni.

- Mi a kaja? - kérdezte ásítva Yoongi, és a konyha helyett egyenesen az ebédlőasztalhoz ment, és lehuppant az egyik székre. A konyhaszigeten át figyelte, ahogy Hobi és Jimin a hűtőhöz mennek, és az idősebb egy fáradt sóhaj kíséretében kinyitja az ajtaját. Az arcán lemondás ült, mintha arra számítana, hogy úgysem fog találni semmi olyat, amit szeretne.

Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a polcokon ételesdobozokat talált, tele különböző húsokkal, zöldségekkel, rizzsel és tésztával. Hobi ámulva vette ki az egyiket, felnyitotta, és beleszagolt.

- Mmmm - mondta Hobi lehunyt szemmel, és visszacsukta a dobozt.

Jimin szemei is kikerekedtek, ahogy a polcon sorakozó dobozokat nézte. A fejében gyorsan összeállt a kép. - Chae? - fordult a lány felé.

- Hm? - kérdezte Chae, aki éppen a hűtő felé tartott. Amikor Jimin a nyitott hűtőre mutatott, Hobi pedig felemelte a dobozt, Chae csak elmosolyodott, és biccentett. - Jó étvágyat!

- Te...? - Jungkook szava elakadt, amikor a hűtőhöz érve bepillantott Hobi válla felett. Aztán döbbenten Chae felé fordult, aztán megint a hűtő felé. Közben odaértek a többiek is, és mind meglepetten konstatálták, hogy bizony Chae-nek még arra is volt ideje, hogy éjszaka kaját csináljon mindannyiuknak, ha már nappal nem tudtak főzni.

- Istennő vagy, Yeonie - húzta magához Tae félkarral a húgát, és nyomott egy cuppanós puszit a hajába. Aztán a többiek példáját követve ő is kivett egy dobozt, és az asztalhoz ment. Chae is hamarosan csatlakozott. Fülig érő szájjal nyugtázta, hogy nagy sikert aratott, és leült a bátyja mellé. Jugkook vele szemben már nekiesett az ételnek, és csillogó szemekkel mutatta fel a hüvelykujját, amikor Chae leült. A lány mosolyogva biccentett.

- Örülök, hogy ízlik.

- Jóságos Teremtő - nyögött fel Jin. - Még a végén féltékeny leszek... - Majdnem komolyan vehetően ráncolt homlokkal pillantott fel hirtelen, egyenesen Chae-re. - Hogy csináltad? Mikor?

Chae felnevetett. - Este, mikor már aludtatok. - Megrántotta a vállát, és újabb adag tésztát vett a pálcikák közé, majd bekapta. - Tudtam, hogy ma nem lesz idő főzni - folytatta teli szájjal -, azt meg nem akartam, hogy rendeljünk, mert... Nem tudom, jobban szeretem a saját főztömet enni. Úgyhogy főztem. Aztán, amikor hajnalban kihűlt, felkeltem, beraktam hűtőbe, és visszafeküdtem aludni.

- Hogy nem vettük észre? - nézett a többiekre Namjoon, teli szájjal. - Hiszen benyitottunk a hűtőbe.

- A kinti hűtőbe tettem, ami a teraszon van - vigyorodott el Chae. - Ide csak aztán raktam át, amikor már indulás volt, és senki nem volt a konyhában. Meglepetésnek szántam.