Véletlen

28. Meg foglak védeni

Na, gyerekek, ez is eljött. Köszönöm a türelmeteket! És íme, itt is van a következő rész. Őszintén szólva nem tudom, mit gondoljak erről, de.... Inkább rátok hagyom a véleményezést. Amióta hazajöttem és elkezdődött az év, nem nagyon ültem le írni, és amikor igen, akkor is vagy naplót írtam, vagy a regényemet, ami merőben más műfaj, mondanom sem kell. :D

Azért remélem, tetszeni fog. Jó szórakozást!:))

* * *

"Even if I'm hurt, I'm a hero, Put the fear behind."

* * *

Namjoon eredetileg arra készült, hogy olyan megrovásban részesíti a két fiatalt, amit nem tesznek zsebre. Ám az sms mindent megváltoztatott. Amikor Chae halottsápadt arccal elejtette a telefont, Namjoonnak nagyon rossz érzése támadt. Aztán Taehyung megmutatta neki, miért rémült meg a lány, a leader bensőjében fortyogó haragot egy pillanat alatt váltotta fel az aggodalom.

- Később még számolok veletek - súgta oda Jungkooknak, mielőtt a többiekhez fordult volna. - Ma este még nem beszélünk erről. Senkivel. Aztán otthon a menedzsment elé visszük az ügyet, mert ez már nem játék. Mindannyian tudjuk, hogy mire képes egy őrült rajongó. És egyikünk sem akarná, hogy Chae is megtapasztalja. Úgyhogy tartsátok nyitva a szemeteket ma este. És mindenki legyen óvatos, oké?

Bólintottak, hogy megértették. Aztán bementek a központi csarnokba. A testőreik árnyékokként követték őket, szemmel tartva mindent és mindenkit. Ugyan nem adták jelét, de hallották Namjoon szavait. Eddig is az volt a feladatuk, hogy vigyázzanak a hírességekre, ám egy ilyen helyzet után még inkább kiéleződött a figyelmük.

Jungkook csendben, összepréselt szájjal lépkedett a Kim-testvérek mögött, és igyekezett nem mutatni, mennyire ideges. A gyomra apró csomóba ment össze, és egyre csak a Chae telefonján látott üzeneten járt az esze. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a lány veszélyben van, és ez a veszély nem olyasmi volt, amitől olyan egyszerűen meg lehetne védeni. A sasaengek alattomos fanatikusok, akiket nehéz elkerülni, ha egyszer rászállnak az emberre. Jungkook azt még elviselte, hogy őt piszkálják, de elgondolni, hogy ugyanez megtörténhet Chaeyeonnal, elviselhetetlen volt.

Figyelte az előtte haladó lány hátát, és közben próbálta visszafogni magát, hogy ne nyúljon Chae keze után. A lány a bátyja mellett lépkedett, szorosan mellé húzódva, mindkét kezével belekarolva az idősebbe. Tudta, mi zajlik épp a lány fejében, de azt el sem tudta képzelni, vajon a lelkében mi történhet.

Ő hozzá volt szokva a rajongókhoz. Tudta, milyen érzés fenyegető üzeneteket kapni, milyen, amikor bálványozzák az embert, és már-már istenítik. Szerencsére volt mellette hat fantasztikus ember, akik visszarángatták a földre, ha nagyon elszállt volna. De azt nem tudta, milyen lehet ugyanezt úgy átélni, hogy az ember nincs hozzászokva. Ráadásul Chae soha nem vágyott ilyen életre, sem a figyelemre vagy hírnévre. Táncolni akart, és csupán véletlenül kötött ki a hírnévnél, mert a tehetsége és kitartása vitte előre.

Most pedig csőstül érik a megpróbáltatások. Nem rég lett túl az első durva mélységen, amit a hírnév okozott, és máris jön a következő. Jungkook gyomra bukfencet vetett, amikor belegondolt, vajon mi mehet végbe a lány lelkében. Chaeyeon mindigis nagyszájú és őszinte lány volt, bátor és határozott. Ám az utóbbi hónapok rányomták a bélyegüket a viselkedésére, és Chae azóta, hogy az első utálkozó megfenyegette, nem mert egyedül kimenni az utcára.

Jungkook vissza akarta adni neki a hitet az emberekben. Lassú és nehéz folyamat indult el, amikor elhatározta, hogy meggyógyítja a lányt, és visszahozza őt az életbe. Most pedig, amikor végre minden megint kerek lehetne, újra csak beüt a mennykő, és ki tudja, mi lesz a vége. Mert ez most már nem babra ment. Ez nem a rajongásról vagy rajongói féltékenységről szólt.