Véletlen

1. Érkezés

"What is the you that you've dreamed of?
Who do you see in the mirror? I gotta say:
Go on your path,
Even if you live for a day.
Do something,
Put away your weakness."

* * *

Daegu, augusztus 14.

Chaeyeon egykedvűen ücsörgött az erkélyen, lábait kilógatta a korlát lécei között, és a reggeli kávéját szürcsölgette. Homlokát a fának támasztva, lehunyt szemmel élvezte a forró ital aromáját, és igyekezett nem arra gondolni, hogy esetleg elutasítják. Hónapokkal ezelőtt adta be a jelentkezését, és azóta görcsben állt a gyomra az izgalomtól. Taehyunggal az utolsó videóchat óta telefonon is alig beszéltek, mert a fiú csak nagyon ritkán ért rá, de azért havonta egyszer sikerült időt keríteniük rá. A legutóbbi telefonálás alkalmával izgatottan újságolta el neki a jelentkezését, és Taehyung lelkesen ujjongott, és kijelentette, hogy ő mindenben támogatja, amíg nem akar idol lenni. Itt Chae hangosan felnevetett, és megnyugtatta Tae-t, hogy esze ágában sincs ilyesmit tenni, úgyhogy nincs miért aggódnia.

Minden reggel kiült ide, és a lábai alatt elterülő várost nézte, ahogy a felkelő nap sugarai végifutottak a házakon, utcákon, munkába igyekvő embereken. Csendesen kortyolt a csészébe, és megnyalta az ajkait a kesernyés íz után, amit annyira szeretett.

Gondolataiból édesanyja hangja szakította ki, aki borzasztó izgatottsággal sietett oda hozzá, már messziről szólítva.

- Kincsem! Leveled érkezett! Találd ki, honnan!

Chaeyeon szeme kikerekedett, és sietve feltápászkodott. Amikor megfordult, édesanyja már ott állt előtte, és felé nyújtotta a kezét. Chae lassan lenézett, és remegő kézzel vette át az asszony ujjai közül a fehér borítékot, amin a Seouli Művészeti Akadémia pecsétje díszelgett. Nem tudott megszólalni, csak feltépte a papírt, és idegesen hajtotta szét a háromrét hajtott levelet. Némán futtatta szemeit a sorokon, és egy széles vigyor terült el az arcán. Boldogságtól könnyes szemmel nézett fel újra az anyjára, aki kíváncsian és aggodalmasan fürkészte az arcát.

- Felvettek! - kiáltotta, és hangja egy oktávval feljebb csúszott. Ugrándozva édesanyja nyakába vetette magát, aki szintén örömujjongásba kezdett, és szorosan magához ölelte a lányát. - Felvettek!

- Istenkém! Gratulálok, kincsem! - Elengedte Chae-t, és végigsimított a vállain, szeretettel mosolyogva le a csillogó szemű lányra. - Szaladj, mondd el apádnak és Tae-nek is, hadd örüljenek!

Chaeyeon ajkába harapva bólintott, és berohant a lakásba. - Egy hét múlva megyek Seoulba! - kiáltotta, ahogy átvágott a nappalin, és  bevágódott édesapja dolgozószobájába.

A férfi meglepetten kapta fel a fejét, és gyorsan lenémította az éppen zajló telefonkonferenciát. Letette a fejhallgatót, és az ajtó felé fordult a forgószékben.

- Hogy mondod, kicsim?

Chaeyeon arcáról letörölhetetlen volt a vigyor, kezében még mindig ott szorongatta az Akadémia levelét. - Felvettek, apa! Megyek az Akadémiára!

A férfi arca megnyúlt, és felpattant a székből. - Hisz ez fantasztikus! - Odalépett Chae-hez, és magához ölelte, megsimogatva a lány haját. Chae nevetve bújt apja ölelésébe. - Nagyon büszke vagyok rád, kicsim - súgta a férfi a fülébe, és egy puszit nyomott a fejére. - Nagyon, nagyon büszke.

* * *

22:03.

- Szia, Yeonie, mi újság? - vette fel Taehyung a telefont, amikor Chae izgatottságtól reszkető ujjakkal tárcsázta a számát.