Véletlen

6. Mic Drop

"Come and follow me, follow me with your signs up
I'm so firin', firin', boy, your time's up."

* * *

- ...öt, hat, hét, nyolc - számolt Jungkook lihegve és izzadtan. Csípőre tett kezekkel, boldogan csillogó szemekkel figyelte, ahogy Chaeyeon táncol.

Tökéletesen csinálta. Minden mozdulat a helyén volt, egyetlen pillanatra sem esett ki a ritmusból. Nem volt ösztönös neki, mint a fiúknak, akik már számtalanszor eltáncolták, hiszen csak most tanulta meg, de ezt Jungkook nem is várta. Azt sem várta, hogy ennyire menni fog neki, és teljesen lenyűgözve nézte a táncoló lányt, aki mintha teljesen elveszett volna a zenében, és megszűnt számára a külvilág.

Ekkor megszólalt a telefon a fiú zsebében, és Jungkook kizökkent a gondolataiból. Sietve előkotorta a telefonját, ami lágyan csilingelve jelezte, hogy mennie kellene, mert kezdik a felvételt a stúdiószobában. Kinyomta az jelzést. Nem akarta itt hagyni Chae-t és ezt az elzárt sarkot. Nem akart visszacsöppenni a valóságba. Úgyis elküldenek érte valakit, ha látják, hogy nincs ott, addig pedig még élvezni akarta kicsit ezt a kevés szabadságot.

Talán ezért szeretett nagyon Chae közelében lenni, és ezért nem volt nehéz vele beszélgetni. A lány teljesen természetesen viselkedett vele, egy percig sem kezelte hírességként. Nagyszájú volt, nem törődött azzal, hogy ő kicsoda, és ettől Jungkook hétköznapinak érezhette magát, amire nagyon kevés alkalma volt, és ki volt éhezve az ilyen érzésre. Egyszerűen szüksége volt Chaeyeonra és arra a hétköznapi szabadságra, amit mellette átélhetett.

Meglepetten pillantott a képernyő sarkában lévő órára. Hümmögött egyet, és visszacsúsztatta a telefont a farzsebébe.

Három óra telt el, mióta elkezdték, ami alapvetően édeskevés egy teljes, de még egy fél koreóhoz is. Sokat javított az esélyeken, hogy Chae már némiképp tudta a táncokat, mivel korábban már elkezdte megtanulni, csak mindig elakadt. Most, hogy Jungkook segített neki, olyan gyorsan tanult, hogy öröm volt nézni. Számtalanszor kezdték újra, de aztán Chae egyre kevesebbet hibázott, és mostanra majdnem biztosan el tudta táncolni a rövidített változatot.

Elképesztő volt látni, hogy Chae elméjébe és tagjaiba milyen hihetetlen gyorsasággal ivódott be a tánc. Az arca megváltozott, amikor táncolt, és mintha nem is látná a környezetét, csak a testére figyelt. Minden tökéletesen időben történt.

Jungkook széles mosollyal tapsolt, amikor Chae befejezte. - Nagyszerű! Akkor most zenére! - Az asztalhoz lépett, és elindította a számot elölről, majd gyorsan beállt Chaeyeon mellé.

* * *

Yoongi halkan szuszogva aludt az egyik kanapén, ami a földszinti társalgótérben állt még jópár másikkal egyetemben. Amikor Hobi megjelent a helyiségben, és meglátta, hogy a fiú összegömbölyödve alszik, mosolyogva közelebb osont, levette a pulcsiját, és betakarta vele, majd óvatosan, nehogy felébressze, leült mellé. Hátradőlt, és elkezdte nyomkodni a telefonját.

- Yeonie! - A hangja megelőzte Taehyungot. - Yeonie, hol vagy? - Amikor megjelent a társalgó túlsó végében, Yoongi már nyöszörögve felült, és gyilkos tekintettel meredt a maknae line tagjára. Tae azonban nem sokat törődött a dühös fiúval. - Yoongi, Hobi, nem láttátok a húgomat? - jött közelebb hozzájuk, miközben idegesen nézett körbe. - Három órája eltűnt, ami nem lenne probléma, csakhogy az ügynökség lassan szeretné meghallgatni. - A karórájára nézett, majd csípőre tette a kezeit. - Fél órája keresem, de sehol sem találom.

Yoongi lehunyta a szemét, és újra elfeküdt a díványon. - Biztos Jungkookkal vannak valahol, kettesben, intim környezetben egymásra hangolódva.