Véletlen

26. Taehyung története

"Shadows of the past keep on chasing me,
But the more I try to escape and struggle, the more it follows.
But I still want to hold onto it, wherever you are I'll find you;
To a tomorrow of us."

* * *

Eun továbbra is kíméletlen órákat tartott az akadémián, majd, miután este az ügynökségen végeztek a próbákkal, néha elkísérte Chae-t a dormba. A lány nem kérdezte, miért, nem is nagyon tűnt fel neki, hogy Eun az elmúlt héten háromszor is átjött, és ebből kétszer Chae nem emlékezett, hogy Eun mikor ment haza. Amikor ő este elment aludni, Eun még a kanapén ülve beszélgetett Taehyunggal, reggelre azonban már természetesen eltűnt. Hogy ott aludt-e vagy sem, azon Chae nem igazán agyalt, és rendszerint elhessegette a furcsa gondolatokat is arról, hogy Eun az utóbbi időben kifejezetten sok időt töltött a bandával. Elintézte annyival, hogy az ő kapcsolata Jungkookkal hidat alkotott, és ezen a hídon át Eun is csatlakozott a társasághoz.

Nem is gondolt bele, hogy Eun miért ül mindig egy bizonyos fiú mellé. Abba sem gondolt bele, hogy amikor először mutatta be a fiúknak a mostanra legjobb barátnőjévé váló Eunt, akkor a lány hogyan nézett Tae-re és hogyan mosolygott rá, amikor a fiú megint bocsánatot kért egy múltbeli baki miatt. Mindez tökéletesen elkerülte a figyelmét.

Nem úgy Taehyungnak. A fiú egyre kevésbé tudta leplezni izgatottságát, valahányszor hazavárta Chae-t. Mindig azon gondolkodott, vajon Eun is vele lesz-e. A lány tisztasága, lelkessége és felhőtlen jókedve úgy hatott rá, mint egy csodaszer. Felüdítette és felpezsdítette. Azon az estén, amikor Jungkook és Chaeyeon összejöttek, és Eun is itt volt, ő képtelen volt levenni a szemét róla. Annyira tele volt élettel, és annyira sugárzott, hogy Taehyung maradéktalanul elhitte volna, ha valaki azt mondja neki, a Nap is Eunból nyer energiát.

Megint kedd volt, és Taehyung tűkön ülve várta, hogy nyíljon az ajtó. Napközben beszélt Eunnal, és megbeszélték, hogy a lány ma este is átjön. Úgyhogy Taehyung különös izgalommal várta, hogy a két lány megérkezzen, és ő újra lássa azokat a csillogó szemeket és azt a gyönyörű mosolyt.

Nem is tudta, hogy lehetséges ilyesmi. Persze hitt a szerelemben, de megtapasztalni azt, hogy valaki önmagáért érdeklődik iránta, miközben hidegen hagyja a hírnév, csodálatos volt. Ráadásul annyira új, annyira tiszta, annyira titokzatos, hogy Taehyungnak furcsa, bizsergő érzés támadt a gyomrában tőle. Mint a karácsonyi csoda előtti várakozás, vagy az izgalom egy ajándék kibontása előtt. Az újdonság izgalma vegyítve az ismeretlentől való enyhe félelemmel.

Igen, ez is igaz volt. Taehyung félt egy kicsit attól, hogy vajon mi lesz ebből az egészből Eunnal, és még azt sem tudta igazán, hogy tényleg jó ötlet lenne-e belevágni, elvégre is ő idol, a lány pedig kifejezetten szociális lélek. Nehezen tudnák titokban tartani, ha összejönne a dolog. Viszont Taehyung nem akarta semmilyen veszélynek kitenni a lányt. Ha össze is jönnek, az is csak teljes diszkréció mellett történhet. Nem bírná elviselni, ha végig kellene néznie, ahogy Eunnal is ugyanaz történik, mint Chae-vel.

Ekkor halkan kinyílt a bejárati ajtó, és előbb Chae, majd Eun hangja hallatszott, ahogy csendesen beköszöntek a már alvó dormba.

- Halihó!

Tae felkapta a fejét, és a kezeit morzsolgatva állt fel, hogy kisiessen az előszobába a lányokhoz.

- Sziasztok - állt meg a boltív alatt, ami a nappaliba vezetett, és karba font kezekkel nekidőlt a falnak. - Milyen volt a próba? - kérdezte mosolyogva. Alig bírta levenni a szemét Eun edzéstől pirosló arcáról és boldogan csillogó szemeiről. A lány visszamosolygott rá.