Véletlen

22. Zabolátlan szenvedély (18+)

Előrebocsátanám, hogy ez életem első expliciten megírt erotikus jelenete. Bármilyen észrevételt, tanácsot, véleményt nagyon szívesen fogadok (amennyiben nem degradáló). Kérlek, osszátok meg a gondolataitokat, hogy hogy tetszett!:)

Tudom, eléggé hosszú rész lett, ezért bocsi. Remélem, ez nem veszi el a kedveteket attól, hogy végigolvassátok. Izgulok, hogy tetszeni fog-e. ^^ Akkor hát át is adom a terepet a szereplőknek, fogadjátok szeretettel! ^^

* * *

"I fly away with you,
When I'm without you, I'm crazy.
Please, hold my hand,
We are made of each other, baby."

* * *

Chae halványan mosolygott, és a vállán alvó fiú fejére hajtotta az arcát. Összekulcsolt ujjaikat nézte, hüvelykujjával a fiú bőrét simogatta. Az autó csendesen búgott, elringatva a fiúkat. Csak Chae volt ébren.

Boldog volt. Annak ellenére, hogy a rajongók szörnyen fogadták a bejelentést, ő hihetetlenül boldog volt. Mert a mellette ülő fiú, aki a világot jelentette neki, viszontszereti. Kimondta. Kimondták egymásnak. Chae szíve olyan hevesen dobogott, hogy attól félt, a hangra felébrednek az alvó srácok. Az ablak felé fordult, és hagyta, hogy a boldogság egészen elöntse. Hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán, bele Jungkook izzadt, kócos hajába, ami a koncert alatt egészen összekuszálódott, hiába küzdött ellene a stylistok hada.

Chae kibámult az ablakon, és nézte az elsuhanó várost. Lelki szemei előtt újra lejátszódott a jelenet, ahogy a transzparenses lány énekelni kezd, és ahogy később Jungkookkal beszél. Örökké hálás lesz annak a rajongónak. A csillogásért, ami Jungkook szemeibe költözött a felirat miatt. A mosolyért, amit okozott neki. A támogatásért, azért, mert igazi rajongó volt, aki valóban szerette az idolját.

Lehunyta a szemét, és a támlára hajtotta a fejét. Gyorsan elnyomta az álom. Kisvártatva arra ébredt, hogy megérkeztek, és már nem nehezedik a vállára Jungkook feje. Az ujjai is csak a levegőt markolták. Ijedten pattantak ki a szemei, és nézett körbe. Az autó üres volt. A fiúk már valószínűleg régen felkeltek, őt pedig nem volt szívük felkelteni. Magában mosolygott, miközben kiszállt, és bement a házba. Útközben szembetalálkozott a sofőrrel, aki csak mosolyogva biccentett neki.

Odabent csend fogadta. Nem lepődött meg, koncertek után ez általában így volt, pláne, ha másnap szoros volt a program. És most szoros volt. Sorban álltak a tévéműsorok és újságírók, a sajtó teljes figyelemmel fordult most Jungkook és újdonsült barátnője felé. Azaz feléje.

Émelyegni kezdett, és inkább elhessegette a gondolatot. Felsietett Jungkook szobájába, csendesen átöltözött, és bebújt a fiú mellé az ágyba. Jungkook álmában rögtön átkarolta, és szorosan magához húzta. Chae háta Jungkook testéhez simult, erős karok ölelték, és a fiú halkan szuszogott a fülébe. Egyetlen perc alatt megnyugodott, és hamarosan már ő is mély álomba merült.

* * *

- Féltelek, Chae - motyogta Jungkook a lány nyakába, ahogy a lány háta egészen hozzá simult az ágyban fekve. Karjaival szorosan magához húzta, és lehunyt szemekkel fúrta arcát a sötét hajzuhatagba. 

- Nem kell, Kookie - simított végig Chae a derekát ölelő karokon. - Nincs semmi baj.

A fiú szobájában feküdtek, alig negyedórája fejezték be a koncert utáni V-live-ot. Chae csak húsz perc szundit tudott csalni nekik az elő videó indítása előtt, de már ez is sokkal több volt, mint amennyiben reménykedtek.

- De igen, van baj.  Most, hogy híresség barátnője vagy, rengetegen fognak érdeklődni irántad. Nem csak azért, mert lélegzetelállító nő vagy, hanem azért is, hogy nekem ártsanak.