Véletlen

7. Főpróba

"Word up, talk the talk
Just move like we off the wall
Day or night, the sky's alight
So we dance to the break of dawn."

* * *

Taehyung és Chaeyeon a következő napokban nekiláttak a költözésnek. Mivel Chae is most már az ügynökség szárnyai alá tartozott, helyet kapott a fiúk dormjában. Természetesen szabad volt kimenniük, és akkor jöttek vissza a lakásukra, amikor akartak, de a dorm közelebb volt a stúdióhoz, és Chae-nek egyáltalán nem volt kedve hullafáradtan elbuszozni Tae saját lakásáig. Eredetileg a fiú is a dormban lakott főleg, csak amikor Chae-t felvették az akadémiára, és kiderült, hogy ideköltözik, akkor ment vissza a lakására, hogy együtt lehessen a húgával legalább abban a kevés szabadidőben, amit otthon töltött.

Chae hiába lakott együtt a hét fiúval, nem igazán találkozott velük, csak esténként, illetve a szabadnapjaikon. Neki egyetemen kellett lennie, majd, amikor a fiúk hazaértek, ő éppen akkor ment táncórára az ügynökségre, így általában elkerülték egymást, és csak késő este ért haza, amikor a fiúk már aludni indultak. Kivéve persze Taehyungot, aki minden este megvárta a húgát.

Ez volt az első hét, amit az ügynökség táncosaként töltött. Péntek volt, és Chae ma is éjszaka esett haza. Fél tizenegyet ütött a falióra a nappaliban, amikor belépett, és hullafáradtan sóhajtott egyet. Ledobta a cipőjét, és bevonszolta magát a nappaliba. Félig lehunyt szemhéja alól csak annyit látott, hogy valaki pokróccal betakarva fekszik a kanapén. Elmosolyodott a fekete tincsek láttán, és jólesett a tudat, hogy a bátyja mindig megvárja.

Odament, és hosszában elfeküdt a pokróc alatt szuszogó fiún.

- Mi a...? - mozdult meg alatta a fiú. Chae nem ezt a hangot várta. A szemei kipattantak, és gyorsan felugrott, messzebb a kanapétól.

Nem Taehyung volt az, hanem Jungkook. Chae oldalra pillantott, és meglátta a fotelben mozgolódó bátyját, aki Jungkook hangjára megébredt.

- Öhm... Bo-bocsi.... Azt hittem... - hebegett, majd megköszörülte a torkát. - Ne haragudj, azt hittem, Tae vagy.

Jungkook szemei szinte ki se nyíltak, úgy biccentett. Chae-nek átvillant az agyán, hogy talán nincs is ébren, ám ekkor a fiú felkelt, hümmögve felkanalazta a pokrócot, majd szó nélkül felcaplatott a lépcsőn. - Végre hazaértél, most már aludhatunk - dünnyögte, mielőtt eltűnt az emeleten. Chae szemöldöke felszaladt, de aztán annyiban hagyta.

- Taetae - lépett a bátyjához, és leült a fotel széles karfájára. Tae a szemét dörgölte, és hatalmasat ásított.

- Hm?

- Köszönöm, hogy mindig megvársz, de ha álmos vagy, feküdj le aludni. Nincs abban semmi rossz, nem fogok megsértődni. Oké?

Tae dünnyögve bólintott, és nagyot szusszanva feltápászkodott a fotelből. - Irány aludni, Yeonie, holnap nagy nap lesz. - Nyomott egy puszit a húga homlokára, majd ő is felment a lépcsőn, és eltűnt az emeleten.

Chae elfintorodott, amikor eszébe jutott, hogy holnap lesz a vasárnapi koncert előtti főpróba. Már ma is rettenetesen elfáradt, és egész héten négy-öt órákat aludt éjszakánként az egyetemi tanulnivaló miatt, amiből általában táncpróba utánra is maradt. Ma péntek volt, így nem foglalkozott a tanulással, viszont a másnapi egésznapos próba gondolata kicsit sok volt. Megrázta a fejét, és elindult zuhanyozni.

Úgy döntött, a lenti fürdőt használja, nehogy odafent felébresszen valakit a motoszkálással. Gyorsan lezuhanyzott, majd sietve ágyba bújt. Minden porcikája sajgott az aznapi edzéstől, a szíve pedig repesett a boldogságtól. Madarat lehetett volna fogatni vele. Nem gondolta volna, hogy ennyire szeretni fog a BigHitnél táncolni.