Véletlen

10. Szemtelen

"The frustration drives me crazy
Feels like it's still day one."

* * *

Teltek a hetek. Az erkélyen töltött néhány órányi nyugalom hamar elfogyott Chae napjaiból, és nem tudta, hogyan tudna feltöltődni úrja. Igazság szerint eszébe sem jutott, hogy igénye lehetne rá, mivel gondolkodni sem volt ideje. 

A napjai másról sem szóltak, csak a munkáról és a tanulásról. Miután fáradtan hazaesett az egyetemről, evett, tanult, esténként pedig éjszakába nyúló próbákra járt. Ha nem kapott volna fizetést a BigHittől, talán fel is kopott volna az álla, mert, hogy dolgozni nem tudott volna eljárni minden mellett, az biztos. Egyre nyúzottabb és egyre ingerlékenyebb volt. Tanulás, komoly diéta, edzésterv és próbák. Ebből állt az élete.

Mindannyian igyekeztek egymás kedvében járni, figyelni egymásra, de a túlhajszolt élet mindannyiukból kiszívta az energiát. Chae alig várta a tanítási szünetet, hogy végre csak egyfelé kelljen figyelnie, a fiúknak azonban nem volt kilátásban ilyesmi, és ettől frusztráltabbak voltak, mint Chae. Sokszor a lány volt a lecsillapító, és ha nem lakott volna velük a dormban, bizony sokkal tovább tartott volna egy-egy feszült időszak vagy veszekedés.

Péntek volt, a nap hétágra sütött. Chae fütyörészve gyalogolt hazafelé, mindkét kezében egy-egy megpakolt bevásárlószatyorral. A kék ég és a verőfényes napsütés minden rosszkedvét és fáradtságát elűzte, és boldogan gondolt arra, hogy már csak egy hét a tanítási szünetig.

- Kim Chaeyeon? - hallatszott egy meglepett kiáltás a háta mögül. Megpördült, és mosolyogva nézett a két lányra, akik mögötte jöttek. A szájuk elé kapták a kezüket, amikor összetalálkozott a tekintetük. - Tényleg te vagy az?

- Személyesen - biccentett nekik, és enyhén meghajolt. A lányok viszonozták a gesztust.

- Esetleg...csinálhatunk veled egy képet? - kérdezte az egyik félénken. Bordó, rövid szoknya és egy fekete topp volt rajta, fekete szandál és fekete harisnya. A fején bordó szalmakalap díszelgett. A másik lány egy fehér, rózsamintás, spagettipántos ruhát és fekete lakkcipőt viselt, fején világos szalmakalappal. 

Chae mosolyogva bólintott nekik. - Persze - mondta, és közelebb lépett hozzájuk, hogy közéjük állhasson. 

- Igaz, hogy a dormban laksz te is? - kérdezte a rózsaruhás izgatottan. 

Chae elnevette magát.

- Igen, miután bekerültem a BigHithez, a menedzsment úgy döntött, hogy a legjobb, ha a bátyámékkal lakom - mondta mosolyogva. Aztán az órájára pillantott, és élesen szívta be a levegőt a fogain keresztül. 

- Szívesen maradnék még beszélgetni, de ebédet ígértem a fiúknak - szabadkozott. - Leszedik a fejem, ha nincs kész időben, mert szoros a beosztás eléggé, és szigorúak a szabályok.

- Jaj, bocsáss meg - felelte a két lány szinte egyszerre, és máris távolabb léptek tőle. - Nem akartunk feltartani!

- Jaj, dehogy - legyintett Chae. - Szívesebben maradnék idekint veletek, de hív a kötelesség.

- Köszönjük a képet!

- Nagyon szívesen, sziasztok - intett nekik, majd elfordult, és folytatta az utat a dormig.

* * *

- Megjöttem! - rúgta be az ajtót, amikor hazaért, majd, szintén lábbal, be is csukta maga mögött. A cipőjét sietve ledobta, majd átvágva a nappalin, befordult a konyhába a szatyrokkal.