Véletlen

14. Tehetség és titoktartás

"Cherry blossoms are blooming,
The winter is ending."

* * *

Chaeyeon és Jungkook kapcsolata nem kis nehézséget okozott az együttesnek, főleg a titoktartás szempontjából. Nem is a lány, inkább Jungkook volt a gyenge láncszem, mivel alig bírt uralkodni magán. Namjoonnak többször is rá kellett szólni, hogy viselkedjen, amikor egy-egy szünetben Chae közelébe ment, és meg akarta fogni a lány kezét.

Chae-nek mindennél nehezebb volt, hogy távolságot tartson a fiútól. Habár a titoktartás könnyebben ment, a fizikai távolság meglepően az idegeire ment. Nem hitte volna, hogy valaha ennyire fog vágyni valakinek az érintésére, társaságára, mosolyára, hangjára... Mindenére. Sőt napokkal ezelőtt még önmaga elől is eltitkolta ezeket az érzéseket. Ám azon a bizonyos estén Jungkook végleg lerombolt benne minden akadályt, minden falat, és végre elért hozzá. 

Chae volt leginkább megdöbbenve, amikor rájött, mennyire szüksége volt Jungkookra, és mennyire szerette volna, hogy végre együtt legyenek. Csak félt. Mindentől és mindenkitől félt, és ez a félelem még mindig kitartott. Hosszú évek terméke volt, és nem fog egyik napról a másikra eltűnni.

Ezt Jungkooknak is elmondta, és a fiú láthatóan megértette, amitől Chae igencsak megkönnyebbült. 

- Sajnálom, Jagi - mondta Jungkook lebiggyesztett ajkakkal, amikor Chae a történet végére ért. - Annyira szívesen meg nem történtté tenném, mert nem érdemled ezt. Ezek a szörnyűségek, amiken keresztül kellett menned... - Idegesen megrázta a fejét, és egyik kezével automatikusan simogatni kezdte Chae vállát és felkarját, ahogy a lány a mellkasának dőlve feküdt.

A dorm nappalijában ültek, vagy inkább feküdtek a kanapén, pokrócok alatt összebújva. Amikor Jungkook hazatoppant, egy zaklatottan mászkáló Chaeyeont talált egyedül a dormban, így hamar letett minden pihenési tervéről, és odajött hozzá. Azóta pedig Chae szépen mindent elmesélt neki, miközben a fiú mindkettejüket bebugyolálta a pokrócokba.

Chae megvonta a vállát, és elhúzta a száját. - Ez van...

Jungkook szorosabban ölelte magához Chae-t, arcát a lány fejére hajtva. - Most már nem bánthatnak. Melletted vagyok, úgyhogy nem kell félned. Meg foglak védeni.

Chae szíve teljesen elolvadt a fiú hangjából sugárzó szeretettől. Mosolyogva, lehunyt szemmel simult bele az ölelésbe, és csak halkan hümmögve felelt.

- És ha a kezeim közé kerül akár csak egy is azok közül... - Chae érezte, ahogy az indulat megfeszíti az alatta fekvő testet. Nyugtatólag Jungkook karjára simított.

- Sshh, kedves Maknae-m, senki nem fog a kezeid közé kerülni - mondta halkan, és félig a fiú felé fordulva, felnézett rá. - Ők Daeguban maradtak, én pedig itt vagyok. - Megsimította Jungkook állát. - Ők a múltam, de te vagy a jelenem. És csak ez számít.

Jungkook elmosolyodott, tekintete ellágyult. - Köszönöm, Jagiya - vonta közelebb magához a lányt, félkézzel átkarolva a vállát, és finoman megcsókolta. Chae mosolyogva csókolt vissza.

* * *

- Kim Chaeyeon! - A titkárnő hangja végigszántott az aulán, majd kisvártatva az alacsony, fiatal nő is felbukkant, és idegesen nézett körbe. - Kim Chaeyeon! Jöjjön az igazgatóiba! Kim Chaeyeon!

Kim Chaeyeon természetesen nem tartózkodott a földszinten, és így nem hallhatta a kiabálást. Mi több, éppen táncpróbán volt, csapzottan hullámzott és forgott a zenére, miközben a tükrön keresztül elmélyülten figyelte önmagát. A mozdulatokat, a többiekkel való összehangoltságot, és minden egyéb apró részletet. A következő mozdulatnál beleütközött a mellette lévő srác hátába, mire meglepetten felkiáltott, és kikerekedett szemekkel torpant meg, hogy körülnézzen. A srác felé fordult, majd a bejárat felé intett.