Az erdő lánya /Szünetel/

14. Fejezet - 𝕀𝕣𝕚𝕤

Akkor tisztázódott bennem még egy dolog. Itt senki nem fog engem tiszteltni egy darabig. Még ha azt is mutatják majd, nem lesz őszinte. Vajon azért, mert nő vagyok? Vagy a fiatal korom az oka? Mindenesetre ha élhetővé akarom tenni a napjaim, akkor kezdenem kell valamit a helyzettel.

Egy darabig még sétáltam a táborban, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek a lakóhelye. Egy fél óra alatt oda is értem. Egy nyugati stílusú kétszintes épület volt. U alakúra tervezték, így két szárnyra osztották fel. Amint beléptem az ajtón egyből egy komornyik lépett oda hozzám.

- Ön Iris Diamond? - érdeklődött
- Igen. - feleltem
-Ez esetben kérem kövessen. - hajolt meg
- Ennek meg mi baja van? - jegyeztem meg magamban

Egyentalán nem értettem, hogy miért viselkedik így. Akkor még fogalmam sem volt a különböző rangokról és társadalmi külömbségekről. Szó nélkül követettem a komornyikot. Az épület bal szárnyába vezetett.

- Egy szárnyban két tábornok él. - kezdett bele a magyarázatba - Viszont sokszor nincsenek itt. Az okát álltalában nem mondják meg nekünk. Ha esetleg mégis itt aludnak, akkor ők teljes hatalmat kapnak az összes szolgáló felett. Ezen kívül bármelyik helységet jogukban áll használni.

Én inkább nem szakítottam félbe. Fogalamam sem volt, hogy miért mondja el ezt. Hiszen én nem vagyok tábornok. Az sem érdekelt nagyon, hogy ki lesz, akivel osztozom az épület ezen szárnyán.

Egyébként Luis volt az, mint később megtudtam. Lehet, hogy hasznosak lesznek nekem később azok az információk,amiket a komornyik mondott el az előbb.

Időközben megérkeztünk egy szobához, aminek az ajtaját kitárta előttem. Mivel semmim nem volt szinte, amit be kellett volna rendezni a szobámban, ezért csak a kardom és a többi fegyverem találtam bennt.

Legalábbis a saját dolgaim közül. Amiben hiányom volt, azt nem kis költségekkel pótolták ki valószínűleg. Nem értettem, hogy miért nyújtanak nekem ilyen luxust. Én az egyszerűbb, természetes dolgokat szerettem.

A szekrény tele volt olyan ruhákkal, amiknek a stílusában a nyugati és a keleti keveredett. Nem bántam, mivel szerettem volna Lydiat követni az öltözködésben is. Ezen kívül még volt egy asztal is, amin külömböző féle sminkek voltak. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ez micsoda, ezért inkább nem nyúltam hozzá.

Helyette végignéztem magam a tükörben. Ahogy sejtettem, borzalmasan festettem. A hajam összekócolódott és egy mosás is ráfért volna. A ruhám szakadt volt és koszos. Úgy néztem ki, mint egy nagyon sokat és nagyon kevés pénzzel utazó vándor.

Szerencsére még egy fürdőszerűség is volt a szoba egyik felében. Jobban mondva egy dézsa meleg víz. Gyorsan magamra zártam az ajtót és elhúztam a függönyt. Ledobtam a ruháim és végre a vízbe mártottam magam. A melegvízű tóhoz képest, amiben az erdőben fürödtem, elég szűkös volt, de örültem neki. Elég sokáig áztathattam magam, mivel arra eszméltem fel, hogy hideg a víz.

Ekkor a szekrényhez léptem és kiválasztottam egy ruhát. A hófehér szövet meglehetősen jól ment a hollófekete hajamhoz. Az utóbbit is rendbe raktam. Gondosan kifésültem és egy részét keletiesen felkötöttem kontyba. A konty közé egy díszes fémet tettem, hogy ne essen szét. Utolsó lépésként magamhoz ragadtam egy kardot. Ez nem a kedvenc katanám (szamuráj kard) hanem egy nyugati kard volt. Így léptem ki a szobámból.

- Fel kell keresnem az elrablómat,  hogy beszéljek vele. - döntöttem el

Lydiaról ugyanis nem feledkeztem el. A gondolataim egy része még mindig a körül forgott, hogy hogy tudnánk újra eggyütt lenni. Szerencsére nem kellett sokat keresnem. Kyle pont a szállás melletti kiképzőhelyen volt. A katonáit erősítette.

- Szeretnék beszélni veled. - léptem oda hozzá

Megfordult és a szemében meglepetés tükröződött.

- Végre rendbe tetted a külsőd. - jegyezte meg

Ezt inkább válaszra sem méltattam. Rögtön nekiszegeztem a kérdéseim:

- Hová vittél Lydiat? Miért szakították el tőlem? Mikor tudom visszahozni? Mennyire messze vitték? Kik rabolták el? Mit kell tennem, hogy visszahozzam?

- Elég. - intett le Kyle - Menjünk szépen sorba. Valószínűleg a Erkan Birodalom vitte el. Az okuk erre, hogy egyedül az a nő tudja, hogy hol van a tárgy, amit elkopott a királyunktól. Jelenleg emiatt a tárgy eltünése miatt nem tört ki még a háború. Akkor fogod tudni visszahozni, ha teljes mértékben 4. Tábornokká válsz. Nagyon messzire vitték. Ezzel minden kérdésedre választ adtam. Most már békén hagyhatsz.

Valóban olyan rideg volt a természete is, mint a szemei. Már vissza is fordult a katonáihoz. Engem pedig otthagyott örlődni.

Az elkövetkezendő hetek kínkeservessé váltak innentől. Saját magamat hajtottam, mint az őrült.

Délelőtt a városba mentem, hogy jibban megismerjem, ha menekülésre fordulna a dolog. Kíséretet is kaptam mindig, de hamar leráztam őket. Délután saját tudásomat bővítettem. A szálláson ugyanis volt egy könyvtár is. Itt pótoltam ki azt, amit nem tudtam eddig. Lydia ugyanis csak alapvető dolgokat tanított meg a kinti világról. Ebben a könyvtárban tanultam meg mindent, ami a társadalmi életemhez szükséges lesz a jövőben. Az éjszakákat pedig a saját képességeim fejlesztésére áldoztam. Nem tartottam magamat elég erősnek. A haragom még minig nem szállt el Kyle felé, le akartam győzni őt. Aludni csak 4-5 órát aludtam maximum. Voltak napok, amikor egyentalán nem is aludtam. Enni és magamra is csak a legkevesebb időt szakítottam, amit csak lehetett.

Luis néha segített nekem, amikor éppen volt rá ideje, de rajta kívül mindenki más figyelmem kívül hagyott. Mindeközben az tartotta bennem a lelket, hogy mindezt Lydiaért teszem. Érte pedig még a halált is boldogan elfogadnám. Hiánya egy hatalmas szakadékot hagyott a szívemben. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna arra, hogy vajon mi lehet vele most.

Sziasztok! Elnézést, hogy ennyi ideig nem volt új fejezet. Ígértem, hogy mostantól már belehúzok.