Don't touch me! ~banginho/minchan

14.

-Kop kop koo~ oh basszus! Hyung mi történt? - lépett be Changbin irodájának ajtaján a fiatalabb, gyorsan be is zárva az ajtót maga után, és a majdnem hogy halottnak kinéző idősebbhez sietett.

Changbin gyakran csak elzárkózott mindenki elől, és mikor előjött, mosolygott, mintha semmi problémája nem is lenne. Ha pedig mégis volt, akkoris eljátszotta, hogy mindenről tud maga gondoskodni..de ez nem volt igaz. Sokkal rosszabbul viselte a fájdalmat, mint amit mutatott.
-Tudom mit akarok írni, de nemtudom megfogalmazni.- mormogta az idősebb egy fáradt mosollyal az arcán, látva hogy csak Seungmin jött be hozzá, nem valaki más.

Az említett előtt nem szokta megjátszani magát, és bár nem akarja, de ezzel mindig aggódóvá teszi őt. Seungmin viszont örül annak, hogy ha kérdez, Changbin meg is mondja mit érez és miért nincs jól, mivel így könnyebben tudnak megoldást taláni a dologra.
-Mit írsz? - húzódott közelebb Seungmin a kisebbhez, aki csak odacsúsztatta eléje a papírt, amin mondat, és szófoszlányok voltak.
-Nem neked lesz, én fogom felrappelni, de csak ennyim van, amit a lapon látsz!- mondta nagyot ásítva Changbin- Fent maradtam vele későig tegnap este, de végül bealudtam..
-Hyung mondtam, hogy csak akkor maradj fenn vele, ha megy a dolog! - mormogta a fiatalabb dorgálóan, miközben a kezébe vette a lapot
-Tudom, tudom!- sóhajtott az idősebb.
-Viszonzatlan érzések? - mormogta Seungmin, majd elkezdett hümmögni halkan, miközben azon gondolkodott, hogy milyen lehet annak a személynek, akinek viszonzatlan a szerelme.
-...Várj, ezt felénekelnéd nekem? - ült fel hirtelen Changbin csillogó szemekkel, matatva a cuccai közt, valami felvevő készülékért kutatva, ami megmosolyogtatta a fiatalabbat.

Miután Seungmin felénekelte azt, amit hümmögött, Changbin egy hatalmas mosollyal hallgatta vissza a fiatalabb hangját.
-Beszarok, még felvevőn is gyönyörű hangod van!- mosolygott halványan az idősebb, Seungmin pedig viszonozta a gesztust, majd megszólalt.
-Most már lefeküdnél pihenni egy kicsit? - komolyodott el, amire Changbin csak egy fintorral az arcán  válaszolt- Tudom, hogy legszivesebben írnál, de aggódom érted hyung!- biggyesztette le az alsóajkát a fiatalabb, ezzel végül kicsalva a másikból egy mély sóhajt. - Csak dőlj le pihenni egy félórára, ide a kanapéra. Kérlek!
-Itt maradsz velem addig? - motyogta halkan az idősebb, egy olyan hangerőn, amit még Seungmin se értett.
-Pardon? - kérdezte zavarodottan a fiatalabb, Changbin viszont nem ismételte meg magát. Teljesen elvörösödve pattant fel a székéből, és a kanapé fele battyogott, hogy ledőljön rá.

Seungmin látva, hogy a kisebb forgolódik, és nem feltétlenül pihen, csak hitetlenül megcsóválva a fejét lépkedett mellé, majd leguggolt.
-Szeretnéd, ha itt maradnék? - kérdezte halkan a fiatalabb, Changbin pedig egy pillantásával elárulta a válaszát. Seungmin felkuncogott. - Akkor csak mond azt, butus! Van időm, szóval szívesen ölelgetlek míg elalszol!- mosolygott halványan a fiatalabbik, és a hyungja mellé feküdt, átkarolva annak derekát. Changbin, a zavara ellenére a másik sokkal nagyobb lényébe fúrta az arcát, és beszippantotta az illatát is.
-Hyung nagyon édes vagy, tudsz róla? - suttogta halkan az énekes, mikor érezte, hogy az alacsonyabb légvétele lassul. Biztos akart lenni benne, hogy az alszik, mikor kimondja, amit gondol, mivel az érzései összezavarták.

Hyunjin foglalkoztatta, és valljuk be, az említett hihetetlenül jóképű is volt. De Changbin fele már nagyon régóta olyan érzelmeket táplált, mint amit elkezdett a táncos iránt érezni. Az arca pírban úszott, akárhányszor visszagondolt a csoportban levő beszélgetésükre, de mikor eszébe jutott milyen közel is van hozzá Changbin épp most, és hogy érzi az idősebb heves szívverését, csak még jobban zavarba jött. Abban biztos volt, hogy a rapper viszonozta az érzéseit, de nem mehetett bele a kapcsolatba, míg Hyunjin is tetszik neki.

Valaki komolyan meg fog sérülni, ha Seungmin nem dönti el, hogy mit/kit is akar.

...