Don't touch me! ~banginho/minchan

56. extra (korain-jeongin)

Kora reggel volt egy hideg februári hétvégén, mikor is Korain arra ébredt, hogy a párja érthetetlen szavakat motyog álmában, és reszket, mint a nyárfalevél. Eltelt neki egy hosszú két percbe, míg feléledt, és felfogta, hogy mi is történik körülötte. De hát nem igazán hibáztathatjuk, hisz hajnali öt órát ütött csak az óra, és még roppant kómás volt. Lényeg a lényeg, amint rájött, hogy Jeongin-nak nem szokása az álmában reszketés, de még a motyogás sem, egyből megpróbálta felkelteni, nem nagy sikerrel.
-Innie..? Innie! Szivem mi a baj? - motyogta magának Korain miközben az egyik kezével megdörzsölte a szemét. Erre a kérdésére ugyan nem kapott választ, de mikor megérintette a fiatalabb homlokát, egyből megértette, hogy mi a szituáció. - Basszus, te lázas vagy! Mi a ráktól lettél lázas?! - fortyogta magában Korain, és kipattant az ágyából, hogy elfusson lázcsillapítóért. Ám félúton visszafordult, hogy rendesen betakargassa Jeongin-t, mert nem bírta nézni a másikat reszketni.

Első útja a konyhába vezetett; valamiért úgy emlékezett, hogy Jeongin arrafele tette el a gyógyszeresdobozt. Ez a doboz tele volt láz- és fájdalomcsillapítóval, illetve hasonló gyógyszerekkel, pontosan az olyan esetekre, ha nem tudnak lefutni a boltba venni. Ám akárhogyan is kutakodott -és ő tényleg mindent átnézett- az egyetlen dolog amit sikerült elkövetnie, az az volt, hogy leverte a poharat, amit Jeongin-nak készített ki, ami aztán milliónyi részre tört. Szerencsére, még nem töltötte meg vízzel, szóval csak az üvegdarabkákkal kellett törődnie.
-Baszdki! Hol a seprű?? - sziszegte, igyekezve gyorsan, de lassan egyidőben kijutni a konyhából, hogy feltakaríthassa azt a kisebb káoszt amit ő okozott.

Miközben az idősebb ezen dolgozott, Jeongin megébredt. Eddig is félálomban volt, de mikor meghallotta a zajt kiszűrődni a konyhából, egyszerűen kipattantak a szemei. Hirtelen felült, amitől megszédült, de ez nem állította meg abban, hogy körülnézzen.
-Hyung? - mormogta hunyorgatva, egyik kezével a fejét fogva- Áhh, a fejem!
-Jeongin?!- hallatszódott egy kissé pánikoló hang a hálószobán kívülről- Ki ne gyere!! Maradj ott és feküdj el, mindjárt megyek!
-Ne kiabálj... - sziszegte Jeongin, mintha azt a párja hallotta volna, és lassan, a fejét fogva visszadőlt a párnájára. - Ughhh miért ilyen erős a fájdalom??

Korain kissé megizzadva, mivel sietett, de készen lett a takarítással, és folytatta a keresést a gyógyszeresdobozért. Végül nagy nehezen, de megtalálta a fürdőben, így egy elégedett, bugyuta mosollyal visszabattyogott a hálószobába, Jeongin-hoz.
-Mi a szar...- morogta Jeongin - Hyung? Minek cipeled azt?
-Lázas vagy Innie, hoztam neked gyógyszert! - mosolyodott el halványan az idősebb. Jeongin elvigyorodott, lehunyva a szemeit, és így szólt.
-Azt látom, de hogy vegyem be a gyógyszert víz nélkül?
-Ah! A pohár!
-Ne fáradj, nem vagyok olyan beteg, hogy muszáj legyen feküdnöm! - állította meg Jeongin az idősebbet, nehogy az elfusson neki vízért. De a próbálkozása süket fülekre talált, és mire ő felállt volna, Korain már sietett vissza egy pohár vízzel. - Hyung, aranyos vagy, de tényleg megtudom csinálni egyedül is!
-Nem.

És miután ezt duzzogva kijelentette, Korain ismét elszaladt valamiért. Jeongin hitetlenkedve megrázta a fejét az idősebb viselkedésén, és miután bevette a gyógyszerét, jól bebugyolálta magát, és visszafeküdt pihenni.

...

Jeongin átaludta nagy részét a napnak. A gyógyszer lényegesen segített rajta, de még mindig enyhén fájt a feje, mikor felkelt, hogy keressen valami ételt magának, hisz egész nap nem evett semmit.

Lassan felvett egy belebújós pulcsit, amit ott talált a közelében, és miután belebújt a papucsába, eltotyogott a nappaliba. Ott találta a párját, valami Netflixes animét nézni. Úgy látszott Korain jól szórakozott, ám az idősebb meghallotta Jeongin csoszogását, szóval hamar észrevette, hogy nincs egyedül.
-Innie! Jobban vagy? Éhes vagy? Lefutottam a boltba ramenért, de még aludtál és nem akartalak zargatni. Kérsz? - támadta meg egyből a fiatalabbat Korain a végletelen kérdéseivel. Jeongin lassan odacsoszogott a kanapén ülő párjához, és megsimogatta a fejét. - Innie? - pislogott az idősebb, furcsállva, hogy a párja semmit se válaszol, és ráadásul még egy halvány mosoly is észrevehető volt az arcán. Az animét megállította, majd a mancsait Jeongin derekára tette, és kicsit megnyomkodta, hátha ezzel kicsal valami reakciót a másikból, de az csak mosolygott. - Innie, nem vagy éhes? Egész nap aludtál, enned kéne, még ha nem is vagy éhes.
-Majd eszek- jött a rövid válasz, és Jeongin végre megmozdult, hogy Korain-nal szemben, az utóbbi ölében foglalhasson helyet. A fiatalabb szótlanul átölelte a párját, és halkan ezt mormogta: -Már így is épp eleget segítettél nekem. Köszönöm!
-... Oh, ha nem tudnám, hogy beteg vagy! Azt hinném megbolondultál! - sóhajtott egyet Korain- Innie, én csak próbálok úgy gondoskodni rólad, mint te szoktál rólam. Igazán nem kell megköszönnöd. De... biztos nem vagy éhes? Komolyan, aggódom!
-Hyung, csak had maradjunk így egy tíz percet, aztán ígérem elmegyek megcsinálni a rament és csatlakozom az anime maratonodhoz! - kuncogott fel Jeongin- Szeretnék veled lenni ma...
-Hmm... Többször lehetnél beteg.
-Azt akarod, hogy fájjon mindenem? De bunkó vagy!
-Nem! Dehogyis, csak.. bújós vagy amikor beteg vagy. Szeretem ezt az énedet. Mutathatnád máskor is, nem csak akkor, ha beteg vagy! - duzzogta Korain. Jeongin kissé eltolta magától a szerelmét.
-Kétszer gondold meg mit akarsz, mert ha tényleg elengedem magamat, nem fogsz tudni megszabadulni tőlem!
-Állok elébe! Ha ezáltal közel tudhatlak magamhoz, és ki is fogod nyílvánítani, hogy szeretsz! - vigyorodott el Korain szélesen. Jeongin megrázta a fejét.
-Hihetelen vagy!
-Mert?
-Tudod... az exem pont ezt utálta a legjobban. Túl sokat voltam mellette, és megelégelte. - húzta el a száját a fiatalabb- Szerintem még mindig nehezemre esik a dolog..
-Hmmm... értem. - bólintott Korain- És mit csináljunk vele?
-He?
-Mármint ez már rég a múltban van, szóval sok mindent nem lehet ellene tenni, de ha elmondod hogyan tudnék segíteni, akkor megteszem! - pislogott mosolyogva az idősebb. Jeongin szemei felcsillantak, és zavarában elfordult a párjától. Annyi idő után, még mindig zavarba tudja hozni őt. Korain, mekkora erőd van felette!
-Buta! Buta, buta, buta! Elmentem enni! - puffogta Jeongin, egyből felpattanva Korain öléből, amit az utóbbi vigyorogva nézett végig. Jót mulatott a fiatalabb zavarán, az biztos.
-Buta? Hagyj már, tudom hogy tetszett az amit mondtam! Ne már, gyere vissza! - kuncogott fel Korain, egyből Jeongin után eredve, hogy jól megszeretgethesse a fiatalabbat.

....................
Na, itt is az első extra rész? Kinek hogy tetszett? Igazán nem sok történt benne, de úgy gondoltam Korain és Jeongin olyan keveset szerepeltek a könyvben, pláne az aranyos oldaluk, hogy igazán kijár nekik egy kis fluff!