Don't touch me! ~banginho/minchan

12.

-Minho hyuuuung itt vannak értedddd! - nevetgélte Ten, miután kinyitotta a terem ajtaját. A klubbtagok az ajtó fele kapták a fejüket, és egyből sugdolózni kezdtek, néhányan még kuncogni is a személy láttán. Minho megforgatta a szemeit a pletykálkodó nála fiatalabb lányok és fiúk viselkedésén. Véve rá a fáradtságot elkocogott a cuccáig, majd felkapva őket elsétált az ajtóhoz, ahol az említett ausztrál ácsorgott, arcán egy hatalmas vigyorral.
-Milyen napod volt? - vigyorgott Chan, átvéve Minho-tól a táskáját, aminek bár a fiatlabb nem teljesen örült, de nem szólta meg. Egyébként is, az idősebb mindig ezt csinálta, és hisztit csapott ha nem tehette.
-Fárasztó.- sóhajtott fel Minho, felvéve a kabátját, és átvéve a cipőjét, gondolva, hogy majd otthon lefürdik és átöltözik.

Ketten beszélgetve sétáltak el a szokásos buszmegállóig. Chan tekintete ismét elfanyarodott, mint mindig, mikor elértek eddig a pontig, mivel tudta, hogy innen nem mehet tovább. Viszont hamar megváltoztatta az arckifejezését egy apró mosolyra, mikor észrevette, hogy Minho figyeli őt.
-Akkor uhm.. Jövőhét hétfőn találkozunk? - kérdezte zsebredugva a kezeit Chan, elpillantva az irányba, ahonnan a busz fog majd jönni. Kérdésére nem kapott választ, de ez nem is zavarta, Minho nem is nagyon szokott erre a kérdésre váraszolni. Ugyanis a fiatalabb mindig lehajtotta a fejét, ahogy meghallotta ezt a kérdést. Rosszul érezte magát, hogy a gyávasága miatt nem tudatja az idősebbel hogy szimplán fóbiás.
-Chan hyu-
-Megjött a buszod- szólt közbe Chan, Minho pedig felnézett, és valóban előtte állt a busz, és éppen nyitotta az ajtaját.

Minho szíve gyorsan kezdett verni. Nem tudott megszólalni. Nem tudta megkérdezni, hogy Chan elakar-e vele jönni, hisz másnap hétvége, és Minho éppen szabad volt. Épp ezért, gyorsan megragadta az idősebb kabátját, és magával húzta. Chan kerek szemekkel nézte, ahogy Minho idegesen fizet mindkettejüknek, és hátrapillant rá, elsziszegve egy halk 'gyere már!' - t, majd elindult a buszban, ülőhelyet keresve. Az ausztrál hiába volt meglepve, apró vigyorral az arcán követte a fiatalabbat oda, ahol az megállt.

A busz eléggé tele volt, leülni nem tudtak, és állva is éppenhogy csak elfértek egymás mellett, de ez Chan-t nem feltétlen zavarta. Minho-t annál inkább, de az már más kérdés volt.
-Magaddal rángattál? - szólalt meg az idősebb mosolyogva, egy kis idő múlva.
-Fo-fogd be, nem volt elég időm megkérdezni, hogy jössz-e velem!- duzzogta halkan Minho, és bár ő nem érezte, de az arca elpirosodott.
-Jövök-e?
-Megakartam kérdezni, hogy nálam alszol-e. Ha nincs kedved, akkoris simán csak elkísérhetsz a házamig, aztán hazamehetsz....
-Én szivesen jönnék, de kicsit sem úgy készültem!- rázta meg a fejét az idősebb, majd a mosolya hirtelen eltűnt, mikor Minho mögé nézett, és felvett egy hideg, és elég ijesztő arckifejezést.
-Cha-

Minho nemtudott semmit sem mondani, ugyanis az ausztrál a csípőjére fogott, és magához húzta, elsziszegve pár szót, nagyon valószínüleg nem neki, hanem valakinek a fiatalabb mögött. Nem egeszén figyelt oda rá, így nehezen, de végül megértette mit is mondott a másik;
-Eszedbe se jusson! - sziszegte Chan, majd mikor megérezte Minho hevesebb légzését, csak akkor pillantott az említettre, és egy bocsánatkérő pillantással elengedte őt.

Minho abban a pillanatban, mikor el lett engedve, nyugodtabban fellélegzett. Már éppen azon volt, hogy kiakadjon, de sikerült addig a rövid időig visszafognia magát, míg az idősebb beszélt. Nemakarta semelyiküket, (se őt, se Chan-t) kellemetlen helyzetbe hozni a pánikolásával, így meg kellett próbálnia csendben maradni.
-Minden rendben Minho? - kérdezte az ausztrál halkan, a kérdezett pedig csak biccentett- Csak azért csináltam, mert az a szarházi mögötted nem feltétlenül tiszta szándékokkal nézett rád. Sajnálom ha kellemetlen volt..!- húzta el a száját. Minho ismét biccentett egyet, és elkezdtek valami másról beszélgetni, míg le nem szálltak a buszról.