Don't touch me! ~banginho/minchan

8.

-Oi mi ez a savanyú kép? - nevetett fel Felix halkan, látva Chan-t szomorúan bámulni valamit a telefonján. Az idősebb meghallva a barátját, egy apró mosollyal fordult felé.
-Nem túl fontos. Ma nem mész dolgozni?
-Már elkellett volna mennem, ha nem lenne szabadnapom. - forgatta meg a szemeit a fiatalabb, lehuppanva a hyungja mellé- Szóval van időm meghallgatni. Mi a probléma?
-Oh terapeutásat játszunk? Melyik traumámról beszéljek? - nevetett fel Chan.
-Hyung. - forgatta meg a szemeit a kisebb, karjait összekulcsolva a mellkasa előtt. - Feltélezem, a kis pasikád miatt lógatod az orrod!
-Nem a pasim Felix.- horkantott fel az idősebb
-Pont ez a baj. - mosolyodott el halványan a szeplős, látva, ahogy a másik arca kissé elpirul, és biccent egyet.
-De olyan aranyos Felix! - sóhajtott fel Chan a tenyereibe temetve az arcát
-Mi olyan aranyos benne? - kuncogott fel a fiatalabb ausztrál, az ölébe véve egy párnát, miközben törökülésbe húzta a lábait.
-Minden! A személyisége, hogy milyen emojikat használ, hogy olyan kurva jól néz ki, de a munkahelyén mégis elfedi a bőrét ahol lehet, és olyan édesen felrakja a haját, hogy kedvem lenne megnyomorgatni a lelkét! Oh igen, találkoztam vele élőben, és had mondjam meg, kicsi hiányzott, hogy ne kapjak orrvérzést! - sziszegte el az utolsó mondatát az idősebb, ahogy kissé talán lihegve a hadarástól befejezte mondandóját.
-Ennyire nagy hatással van rád? Mióta ismered, olyan egy hónap biztos megvan nem? - Chan elgondolkozott, majd egy kisebb csend után biccentett.
-Egy kicsivel több, de körülbeül, igen. De nem ez a fontos Lixie! Ahogy neked megtetszett Jisung, nekem meg..... Oh bakker.- motyogta halkan az idősebb a másikra pillantva
-Na most mi van? - nevetett fel halkan Felix, jót szórakozva a hyungja összezavarodott arcán.
-Az előbb beszéltem vele és... Láttam az arcán, hogy valami bántotta. Köze lehet a dolognak ahhoz, hogy megkérdeztem, hogy ő és Hyunjin járnak-e..
-Hyunjin? Hwang Hyunjin az emeletünkről? - kérdezte ráncolva a szemöldökeit a fiatalabb ausztrál, Chan pedig biccentett. - De mi köze van Hyunjin-nak hozzá?
-Minho és ő kollégák... Az a hír járja a munkahelyén, hogy járnak- vonta meg a vállait Chan- Csak egyszer voltam ott, de zeng a folyosó ilyesfajta pletykákkal, és az instagram képeik alatt is úgy beszélgetnek el mint egy pár...
-Akkor lehet együtt vannak?
-Nem, Minho mondta hogy nem. Vagyis, nem tudhatom biztosra, de remélem igazat mond!- sóhajtott fel az idősebb ausztrál- Azután, hogy megkérdeztem, hogy járnak-e, azzal kezdett el csesztetni, hogy tetszik-e Hyunjin. Oh, hogy úgy odanyomtam volna a képébe, hogy nem Hyunjin, hanem ő tetszik! De tudod milyen nyomi vagyok ezen a téren! - nevetett fel idegesen Chan, Felix-re vezetve a tekintetét, aki még mindig csak kedvesen mosolygott rá.
-Figyelj, - szólalt meg Felix egy kis gondolkodás után- mi lenne ha... nemtudom megjelennél nála mikor vége van a munkaidejének, és hazakísérnéd? Már amúgy is láttátok egymást, nem? Bármi is van a fejében rólad és Hyunjin-ról, húzd keresztbe a számításait! Ezekszerint nem fordult meg a fejében, hogy esetleg ő is lehet az, aki tetszik neked. Így nem hiszem, hogy lenne mersze megtenni az első lépést feléd, szóval neked kell!

Ám Felix ötlete akármennyire is mosolyogtatta meg az idősebbet, ő csak arra tudott gondolni, hogy Minho mennyire ideges volt, mikor megölelte, és már az se tetszett neki, hogy a munkahelyén megjelent. Nem akart problémát okozni a fiatalabbnak, de ezzel a tempóval, ha még nincsenek is együtt Hyunjin-nal, addigra, mire Chan tudna tenni is valamit, Minho már nem lesz szingli.

Ennek ellenére...

...

-M-mi? Chan hyung megint itt vagy??! - mosolyodott el szélesen a hosszú hajú herceg, meglátva a szomszédját benyitni a terembe.

Ezen a napon csak egy kevesen voltak, és ők is már menni készültek, ugyanis Chan akkor érkezett meg, mire befejezték. Minho beosztását ugyan nem tudta, de az útján befele az egyik parafatáblára ki voltak tűzve, hogy kinek mikor van órája, és abból kitudta következtetni, hogy Minho merre lehet, és mikor lesz vége az órájának.

Az utóbbi említett meglátva az ausztrált elkapta a tekintetét róla, és idegességében elfutott a magnóig, beindítva a zenét az egyik szóló táncához, amit nemrégiben kezdett el gyakorolni. Eközben Chan mellé odalépett Hyunjin, és Ten is. Az utóbbi azért, hogy bemutatkozzon.
-Mindig ezt csinálja? - kuncogott fel Chan, látva, hogy Minho nem figyel rá, pedig direkt miatta jött el.
-Nem igazán, de többet gyakorol mint mi. Mondhatod úgy is, hogy túl hajszolja magát- rázta meg a fejét hitetlenül a thai, csípőre téve a kezeit.
-Nagyon keményen dolgozik, mert nem érzi elég jónak magát. Pedig csak nézz rá! - sóhajtotta Hyunjin is, a tekintetét a földről feltápaszkodó, fáradt kollégája felé fordítva. Minho a magnó mellett leült, és éppen újra akarta indítani a zenét, mikor meghallotta Hyunjin hangját.
-Hé, mióta nem tartottál már egy pihenőt, ha? Amúgy is megyünk átöltözni, nem jössz?
-....

Minho kissé pihegve sétált melléjük, ezúttal farkasszemet nézve Chan-nal, aki csak egy halvány mosolyt ejtett meg az intenzív tekintetre, amit kapott a fiatalabbtól.
-Mit keresel itt? - kérdezte halkan Minho igyekezve egy hideg tekintet adni az ausztrálnak, ám ez nem rémítette meg Chan-t.
-Téged- tette keresztbe a karjait a mellkasa előtt az idősebb
-Woah, még mindig nemtudom honnam ismeritek egymást?- vigyorgott Hyunjin.
-Az nem lényeges Hwang!- mondta Minho- Legyen elég annyi, hogy rettentő idegesítő ez a személy itt előttem. Nem mondtam, hogy ne gyere ide? Azt meg pláne nem értem, hogy mit akarsz ennyire tőlem! -morogta Minho, ám egyre jobban zavarba jött az előtte álló szemeibe nézése miatt.
-Csak játszod a nagy keményt, mi? A szemeimbe se tudsz nézni.... cica? - kuncogta el halkan magát az idősebb, mivel Minho idegesen felkapta a fejét, elkerekedett szemekkel.
-Kapd be!
-Uuuhhh ne veszekedjetek, kérlek! - motyogta Hyunjin, de hamar le lett pisszegve Ten álltal.
-Ne rontsd el a drámát, te láma!
-Na jó, menj öltözz át, utána beszélünk Minnie! - kacsintott egyet az ausztrál, és ezzel a másik teljesen elvesztette a nyugalmát.
-Hallod!?!- emelete fel a kezét Minho, hogy üssön, de megállította magát, és csak összepréselt állkapoccsal hagyta el a termet, direkt nekifutva Chan vállának annyira erősen, ahogy csak tudta.
-Nahát ez jó volt, - nevetett fel Ten, majd felkapta a cuccait- de én most megyek! Van egy kis dolgom otthon hehe~ pá! - intett egyet a thai, és ő is kilépett a teremből, hogy útjára mehessen.
-Na ez meg mire volt jó?? - sziszegte Hyunjin idegesen, de Chan megállította abban, hogy az utána is menjen.
-Van egy fontos kérdezni valóm Hwang. - mondta az ausztrál, az említett pedig biccentett egyet, jelezvén, hogy hallgatja- Annyi pletykát hallottam, most akkor Minho szingli, vagy te és ő jártok? Őszintén!- mondta Chan, tekintete pedig kedvesről hideggé változott. Hyunjin eddig még nem látta ezt a pillantást, de már most tudta, hogy többé nem akarja, hogy az idősebb így nézzen rá. Egy aprót nyelt, és miután összeszedte a bátorságát, meg is szólalt.
-Nemtudom, hogy mennyire vagy közeli barátja Minho hyungnak, de meg van az oka, amiért azokat a pletykákat hallod.
-Nemtudom, hogy ő mit gondol rólam, de tudnom kell, Hyunjin! Nem akarok olyan emberrel kikezdeni akinek már van valakie, ha érted mire gondolok...

A szőke herceg szemei kissé elkerekedtek, ahogy leesett neki a szituáció.
-Megkérdezhetnéd őt is erről..
-Megkérdeztem már, és nemet mondott, de nem bízok csak az ő válaszában!
-Hát öhm.. - motyogta zavartan a fiatalabb- Minho hyung szingli...én csak azért nem vetek véget a pletykáknak, hogy ne szálljon rá senki. Nem nagyon szereti az embereket! - nevetett fel idegesen. Ez az információ végre megnyugtatta Chan szívét, és ismét elmosolyodott, megveregetve Hyunjin vállát.
-Bocs, hogy ennyire rád szálltam, nem utállak vagy valami, nehogy félteértsd!

-J-jó?

.............

Iiiigen, teljesen elfelejtettem hogy új részt kéne kitennem! Bocsánat! De itt van~