Don't touch me! ~banginho/minchan

27.

Mély gondolataiból párja hangja hozta vissza Minho-t, és visszaemlékezve arra, hogy mit is tett, most rettentő bűntudatot, de főképpen félelmet érzett.
-Minnie?

El kellett mondania Chan-nak, hisz az a legrosszabb, ha mástól hallja vissza mi történt, de félt, ha most elmondja, teljesen összetöri vele Chan szívét. A fiúnak így se volt valami kellemes napja, és Felix-szel is összeveszett, valószínüleg mielőtt a fiatalabb aussie megérkezett a helyre ahol találkozott vele, és Jeongin-nal.
-Minho? - Chan ekkorra már egy aggódó arckifejezéssel engedte el a fiatalabbat, hátha azért nem válaszol a párja neki, mert túl sokáig ölelgette őt, és ismét túl lépett Minho limitein. De meglátva, hogy a másik elengedi őt és hátra lép pár lépést, Minho idegesen kapott Chan karjai után, hogy újra magához húzza, már-már kétségbeesetten is.
-Valami borzalmasat tettem Chanie hyung!- motyogta halkan Minho, rendesen magához szorítva az idősebbet, ami az utóbbit egyszerre tette hihetetlen boldoggá, hisz végre megölelhette a szerelmét rendesen; és borzasztóan aggódóvá, érezve Minho hangján, hogy fél. Lassan elkezdte hát simogatni a fiatalabb hátát, hogy valamelyest lenyugtassa őt, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is.

A kezeit óvatosan Minho segge alá csúsztatva, Chan annyit súgott neki, hogy ugorjon fel, hogy felemelhesse, amit Minho csendben tett, még ha nem is gondolta volna, hogy Chan elbírja őt ilyen pózban. A másikkal a karjaiban, az aussie elsétált a hálószobáig, és letette őt az ágyra, mielőtt még melléült volna.
-Sok borzalmasat hallottam, nemhiszem, hogy meg tudsz lepni vele! - küldött egy bíztató mosolyt az idősebb Minho felé, igyekezve valamivel csitítani az idegességét, ám nem nagyon sikerült. Minho megfogta Chan kezeit, félve attól, hogy ha nem teszi, a párja csak úgy elfuthat előle, amint megtudja, hogy mit tett Minho.
-Én.. Mégcsókoltam a legjobb barátodat.- szólalt meg halkan Minho, a padlóra vezetve a tekintetét. Érezte, hogy Chan lefagyhatott, ugyanis a kezei csúsztak kifelé Minho szorításából, és ez még idegesebbé tette a fiatalabbat. - Nemtudom miért tettem, de nagyon bánom, és nagyon szeretlek, és Felix-nek ott lenne Jisung, meg minden és-- kezdett el hadarni Minho, mire Chan visszatért a jelenbe a mély gondolataiból, és magához húzta Minho-t, hogy csitítgassa.

Igaz, fájt neki a tudat, hogy a barátja valaki mással, ráadásul Felix-szel, a legjobb barátjával csókolózott... De nem tudott megharagudni Minho-ra, mikor a másik egyértelműen ilyen rosszul érezte magát miatta.
-Megbántad nem? Csak ez számít. Nem azért tetted mert nem vagyok neked elég. Plusz ittatok is, nem? Tudom milyen részegen Felix, engem is lekapott még régebben, szóval igazából meglepő, hogy ezzel te előzted meg!- magyarázta Chan, lassan simogtava Minho-t, majd az ölébe húzta a fiatalabbat, és elkezdte ringatni magukat. - Nem esik jól, de valahol örülök, hogy őszinte voltál és elmondtad, még ha nem is jelent semmit az a csók se neked, se Felix-nek.
-Sajnálom!- motyogta Minho, az arcát Chan pólójába fúrva.

És itt tört el a mécses.

Ő, és Chan, majdnem mindenhol összeérintkeztek, de Minho még így is tökéletesen megvolt a másik karjaiban. Sőt, jobbat mondok; vágyott rá. Vágyott arra, hogy a párja simogassa, és szeretgesse, ez pedig hihetetlen boldoggá tette őt. Viszont tudta, hogy amit tett az borzalmas volt, még ha Chan meg is bocsátott neki. Igazából szerencséje van, ugyanis, ha fordítva lett volna, Minho valószínüleg nem tett volna így.. Bár nemtudhatni, hogyan reagálta volna le a dolgot, tudván hogy őt mindenki elszokta hagyni.

Mérges volt saját magára, de megnyugodott, hogy Chan nem haragudott meg rá. Úgy érezte, hogy a másik bízik benne, még ha Minho nem is mondhatja el magáról, hogy teljesen bízik az idősebben. Így igazán kikéne engesztelnie őt, nem?
-Nagyon szarul érzem magam a dolog miatt, szóval uhm.. Hogy tudnálak kiengesztelni? - motyogta halkan Minho, felpillantva nagy, könnyes szemeivel az aussie-ra. Az csak némán az ajkaira hajolt, egyik kezét az arcára téve. Minho persze rögtön viszonozta a csókot, hagyva, hogy a másik leadja a benne levő feszültséget, még ha Chan észre se vette, hogy feszült volt. Ő csak "vissza akarta venni" Minho-t, tudván, hogy Felix és a párja csókolóztak, ő elakarta égetni az összes bizonyítékot erre.

Elválva az ajkaitól, Chan Minho nyakára csókolt, még észben tartva, hogy Minho lehet, hogy nem szereti, ha ilyet csinál, ám mivel a fiatalabb nem nézett ki úgy, mint aki nem akarná a dolgot, elkezdte ott is behinteni apró puszikkal az ölében ücsörgőt.
-Chan~ Chanie hyung- motyogta Minho, megérezve egy kissé fájó érzést a nyakán. Nem feltétlen volt valami erős fájdalom, de megérezte.
-Nem megyek tovább.- hajtotta a fejét Minho nyakhajlatába Chan, nehézkesen véve a levegőjét. - Nagyon nagy baj lenne, ha összebújnánk most? Ahogy érzem, végre a karjaimban tarthatlak anélkül, hogy pánikolnál..

Minho elpirult erre a kijelentésre, és válaszul csak hümmögött, tudva nagyon jól, hogy a hangja cserben hagyná, ha megakarna szólalni. Mindenesetre, megkapva Minho beleegyezését, Chan eldöntötte kettejüket az ágyon, és nem fogta vissza magát attól, hogy átmenjen teljes kiskutyus módba, és össze-vissza dörgölőzzön a fiatalabbhoz, ami végül megnevetettette Minho-t.
-Imádom hallani a nevetésed..,- motyogta Chan, egy apró puszit nyomva a fiatalabb homlokára, és átölelte-..és imádom, hogy közel engedsz magadhoz!
-Én is örülök.- motyogta Minho- Még ha nem is tudom hogyan tudtad elérni!- szólt, az egyik kezét észrevehetetlenül Chan hátára csúsztatva. Megérezve, hogy mi is lehet a pólója alatt, Minho idegesen felsóhajtott. Még nagyon nem volt készen arra, hogy lefeküdjenek, hisz még csak most engedte igazán közel magához az idősebbet, de már most ilyen gondolatai támadtak...

Hihetetlen, Chan olyan hatással van rá mint senki más.

-Min kattog az agyad? - mosolyodott el halványan az idősebb, észrevéve az előbbi kis szusszantást, és a párja tekintetét. - Azt még nagyon nem kéne, ugye tudod?
-Mhmn. HMpF!!
-Ez mi volt? - kuncogott fel Chan, majd megérezte Minho egyik kezét becsúszni a pólója alá. Az aussie szemei elkerekedtek, és hirtelen beszívta a levegőjét, mikor Minho már nem csak a hátát kezdte el cirógatni, hanem a mellkasát is.
-Basszus!- motyogta Minho, észrevéve, hogy Chan becsukta a szemeit, és elkezdte gyorsabban venni a levegőjét. Ha kicsit jobban odafigyelt, érezte is a gyors szívverését. Hirtelen, Chan karja Minho körül közelebb húzta a fiatalabbat, úgy, hogy a homlokaik is összértek.
-Szükségem van rád.- motyogta Chan- Most már biztos. Basszus nem akarlak elengedni sose!- mormogta magának, még ha tudta jól, hogy Minho is éppen olyan jól hallja. Az utóbbi elvigyorodott, és ő is lehunyta a szemeit, mielőtt Chan ajkaira hajolt.

-Nekem még nagyobb szükségem van rád...