𝙎𝙩𝙚𝙥 𝘽𝙧𝙤𝙩𝙝𝙚𝙧 | 𝗺𝘆𝗴.

𝑠𝑖𝑥𝑡𝑒𝑒𝑛𝑡ℎ 𝑝𝑎𝑟𝑡

Yoongi szemszöge:

Már több órája itthon ülök életkedv nélkül szobámban, gondolataimat bogarászva. Este van és T/N még mindig nincs itthon. Kicsit aggódok érte, meg kell mondjam így lementem a földszintre majd tájékoztattam apámnak és mostmár anyukámnak hogy elmegyek sétálni.

Tudom hogy T/N sokszor jár egy bizonyos kis parkban, emiatt én is meglátogatom azt a nyugis helyet és meredek a távolba. Ahogy eszembe jutott a hely, lépteimmel gyorsan oda is sétáltam és messziről már láttam T/N-t Jeno-val és meglepetésemre Jungkook-ékat. Gyorsan oda is mentem hozzájuk majd Jungkook-ot le is szedtem a barátomról, Jeno-ról. Következő pillanatban a két másik személy, Hanse és San futamodtak meg és szántak velem harcot. Sajnos földre kerültem, de hamar segítségemre lelt Jeno majd lelökte rólam a két ellenségem. Ezután véres szájjal és összevert arcommal felhúzott barátom majd rögtön szórra térítettem magam.
- Azonnal tünjetek el! - mondtam már dühösen.
- Szerencséd van a barátodnak hogy te is jöttél! Legközelebb nem lesz ilyen kis szerencséje! Jaj és bocsánat hogy megszakítottam a kis randitokat! - mosolygott gúnyosan ránk majd felsegítette két ,,jó barátját" majd távoztak is.

Teljesen ledermedtem mikor meghallottam azt a szót hogy randi.
Bár ez sem tartott sokáig mert barátom rögtön kizöngetett.
- Köszönöm, hogy segítettél. - nézett rám, majd legyintettem.
- Remélem jól vagy, viszont nekem mennem kell. Majd találkozunk T/N, ne maradj sokáig. - hajoltam meg búcsú képpen majd mentem is volna, de mint mindig, újra mostoha testvérem állított meg ebben.
- Valami baj van? - csengett fel a kérdés amire számítottam is.
- Minden rendben. Majd gyere. - egy mosolyt hagytam magamon, majd mentem is.

Nagyon csalódott voltam de egyben dühös is. Valószínűleg randiztak akkor, ezért is voltak a parkban. Éreztem hogy egyszer ez be fog következni, de hogy ilyen hamar...
Hangulatom még jobban le épült. Tudom szívem mélyén, hogy sosem lehet senkinél sem esélyem belsőm miatt. Nehezen nyílok meg mások felé az tény, de mindig is utáltam magam viselkedésem miatt. Az hogy másokkal flegma vagyok és elveszem másoknak a kedvét. Ő egy olyan lány, aki boldogságot szeretne az életében és a mosolyával erőt adni másoknak. Illik hozzá Jeno, mert ő is ilyen.

Gondolataim közepette könnycseppeim rideg arcomon potyognak csalódottságom miatt. Haza fele úton sokkal lassabban telt az idő és csak arra vártam végre haza érhessek.

Hosszú sétálgatás után bementem házunkban és rögtön kérdőre vont apám és 'anyám'.
- Fiam mi történt veled? - állt fel a fotelból apám és párja is ezt tette.
- Kis baleset, nem komoly. Megyek leápolom a sebem. - mentem fel.

Apáék még próbáltak kikérdezni, de most is sikertelenül. Sosem mondom el problémáimat, általában magamban tartom azt. Egyátalán nem jó tulajdonságom, bár apámban meglehet bízni, de akkor sem osztok meg ilyen dolgokat vele. Fáradtan mentem fürdőszobánkban már pizsamával majd lefürödtem. Miután ezt megtettem fogat mostam és mentem az ágyban. Sebemmel nem foglalkoztam, sosem ápolom le így hagytam is az egészet. Sajnos több forgolódás után felültem ágyamban majd iróasztalomhoz közeledtem és elkezdtem dalt írni...