T/N új életet kezd édesanyjával Seoul-ban, abban reménykedve, hogy rendes környezetben fog meglenni iskolájában. Ez meg is történik, ám mikor találkozik osztálytársával, Min Yoongi-val, minden megváltozik.
- hungarian fanfiction
- written by kimxta...
Reggel korán keltem fel, kb 7 órát üthetett az óra. Nem sokat aludtam, egész este forgolódtam, kb. 3 órát aludhattam, vagy annyit sem. Már két hét telt el az eset óta, és ma fognak elköltözni Yoongi-ék. Hétvége van, szóval annyi örömöm lehet, hogy nem vagyunk iskolában. Hamar találtak lakást, és mint ahogy kiderült, Daegu-ban fognak lakni Ebben a két hétben alig beszéltünk. Leginkább szobámban voltam, és alig találkoztam anyával. Nem kommunikáltam senkivel, mikor haza jöttem iskola után. Jeno és Lisa-ék aggódtak nagyon miattam. Próbáltak valahogy felboldogitani, ami néha-néha sikerült egy kis időre.
Most pakol Yoongi és apukája, a hangulatomról pedig ne is beszéljünk. Hallottam ahogy a bőröndöket és táskákat pakolják be kocsijukban. Daegu eléggé messze van Szöul-tól így esélyünk sem lesz találkozni. Természetesen sulit is váltani fog így minden kapcsolatunk meg fog szünni. Fogadni merek hogy médián keresztül sem fogjuk egymást keresni így egyre elkeseredettebb leszek. Utolsó cuccaikat pakolták be, Yoongi pedig felém fordult. Ideje a búcsú. - Köszönöm, hogy itt lehettem és hogy megismertelek. Remélem minden rendben lesz a jövőben. - mondta kkssé mosolyogva ami leginkább szomorúságot tükrözött. - Viszont kívánom. - hajoltam meg. Meg akartam ölelni, de nem lehetett...
Szüleink is elbúcsúztak egymástól. Beszáltak a kocsiban és láthattam ahogy egyre távolodik tőlem autójuk. Órákig merengtem volna a távolodó kocsira ha anya nem fogja meg vállam. Mire elsírtam volna magam, bementem a lakásban majd fel mentem az emeletre. Mentem már mostoha testvérem szobájában és üresség fogadott. Lassan körbe néztem a szobájában majd jött egy üzenetem. Megnéztem és Yoongi-tól jött. Egy hangfájlt kaptam tőle. Azt írta: Ezt még neked írtam egyszer, személyesen szerettem volna neked megmutatni, de...erre nem került sor. Viszlát T/N. Mielött megnyitottam volna, bementem gyorsan szobámban. Leültem ágyamban majd el is indítottam. Meglepődtem mikor meghallottam hangját. Amiket mondott a dalban, újra sírásra késztetett. Még párszor meghallgattam ezt a mesterművet, majd Yoongi-nak vissza írtam. Nem akartam műréről semmit sem írni, egyszerűen még mindig hatása alatt voltam. Tehetséges és remélem hogy a jövőben minden rendben lesz vele és nem hagyja abban a dal írást. Most fogtam fel igazán, mennyire is rossz lesz elfelejtenem Őt..
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
